2010. február 1., hétfő

Etruszkok


Településeik az i. e. 10–11. században jelentek meg, előbb a Tirrén-tenger partján, majd a félsziget belsejében, a Tiberis és az Arno folyók közötti vidéken, a mai Toszkána és Emilia-Romagna tartományok területén. Az etruszkok nem hoztak létre kiterjedt államalakulatot, hanem keleti és görög jegyeket egyaránt mutató városállamokban éltek. Ezek közül kiemelkedett Tarquinii, amely nevét a hagyomány szerint Tarchonról, tizenkét város közötti (az ión szövetség mintájára létehozott) szövetségnek a megalapítójáról nyerte.

Minden város élén a legfőbb bíró, a hadsereg feje állt, az abszolút vallási tekintély. Az eleinte monarchikus berendezkedésű, majd a helyi oligarchiák által irányított városok függetlenek voltak, csak alkalmanként, a mindannyiukat fenyegető veszély láttán léptek szövetségbe. A Kr. e. 7. és 6. század során kialakult a thalasszokrácia, azaz a tengerészek uralma. Az etruszkok ügyes és vállalkozó kedvű hajósok voltak, rendszeres kapcsolatot tartottak a Földközi-tenger valamennyi fontos civilizációjával. A thalasszokrácia volt a legfontosabb motorja az etruszkok hatalmas fejlődésének, amely a földművelésen és a legeltetésen alapuló gazdaságra épült. Nagyon tagolt társadalmi rendszer jött létre, amelyben feltűnő különbségek alakultak ki a jövedelmi viszonyokban.

Kr. e. 550 körül kialakulóban lévő birodalmuk inogni kezdett. Először azért keveredtek háborúba, mert Rómából elűzték az etruszk Tarquiniusok uralkodóházát, majd délen verték meg az etruszk sereget. Kr. e. 474-ben a szürakuszaiak tengeren arattak győzelmet felettük, és megakadályozták, hogy az etruszkok hatalmat gyakoroljanak Korzika és Elba felett. Kr. e. 396-ban a rómaiak elfoglalták Veii-t és lerombolták a várost. Hosszú küzdelem után az i. e. 2. században Etruria teljes egészében a rómaiak kezére került, ám az etruszkok nyelvüket és kultúrájukat még sokáig megtartották.