Amikor az angol gyújtóhajók pokollá változtatták ezt a menedéket, a spanyol hajók hiába próbáltak kijutni Gravelines-nél a tengerre, Drake, még mindig kihasználva a széljárás adta előnyöket, a flandriai zátonyok felé terelte őket. Ők nagy tüzérséggel harcolnak, mi pedig szakállas és rövid csövű puskákkal védekezünk ellenük. A távolság neki kedvez - írta jelentésében Medina Sidonia. A fegyverzetnek ez az aránytalansága meg is magyarázza a csat végkimenetelét. A gályakorszakból örökölt hagyományaikhoz híven a spanyolok megpróbáltak közeledni, hogy megcsáklyázhassák az angol hajókat, de amazok jobban manővereztek, sőt a szél is őket támogatta, így könnyen elkerülték a csáklyákat, és megtarthatták azt a távolságot, ahonnan ellenségeiket ismételten ágyútűz alá vehették. Ez a gravelines-i csata, amely augusztus 8-án egy álló napig tartott, az Armadának kilenc hajójába és közel nyolcezer emberébe került. Egykét hajón csak kisebb sérülések keletkeztek, de a hajók nagy része már csak vérrel áztatott roncs volt. Ezzel szemben az angolok csak mintegy hatvan embert veszítettek, és minden hajójuk sértetlen maradt.
A calais-i szorosba beszorított Armadának már csak egy lehetősége maradt, hagyni, hogy a szél a brit partok mentén északra sodorja őket. Jobb lett volna, ha sérült hajóikkal az ismeretlen tengerre szállnak - még kormányosok és térkép nélkül is -, mintsem hogy megszokottabb vidékre térve, és széllel szemben hajózva újból az angolok ágyútüzével nézzenek szembe. Az angolok, mivel élelmiszerük és muníciójuk egyaránt fogytán volt, a Firth of Forth magasságában abbahagyták az üldözést. Az Armada hosszú kálváriája viszont még caak most kezdődött. Két hónap kellett volna ahhoz, hogy teljesen megkerüljék Nagy-Brotanniát. Az emberek kimerültek, a hajók sérültek voltak, és élelmiszerük is fogytán volt. A szeptemberi viharok a sorsüldözött flottát Skócia és Írország sziklás partjai felé sodorták. A Hebridák skót klánjai, Donegal és Galway zord halászai és parasztjai pedig befejezték azt a pusztító munkát, amelyet a viharok és az angolok oly hatékonyan kezdtek el. A nagy hajók tucatjával futottak zátonyra a skót és ír partokon, ahol a túlélőket kifosztották és lemészárolták. Közel tzezer ember pusztult el ebben a hosszan tartó lidércnyomásban. A spanyol kikötőket végül csak október végén érték el a láztól és éhségtől félholt első menekültek. Egy kortáras angol, Sir Willam Monson ezt írta: ... mindaddig, míg velünk meg nem küzdött, s spanyol király nem tudta, mi is az a tengeri csata... Ez a lecke II. Fülöpnek nemcsak nyolcvan hajójába és húszezer emberébe került, hanem szertefoszlottak a vallási, politikai és kereskedelmi hegemóniával kapcsolatos álmai is. Az összeomlás első következménye az volt, hogy meglazult az a szorítás, amelyben Spanyolország Európát tartotta. Spanyolország gyengülése tette lehetővé, hogy Hollandia megőrizze függetlenségét, és egyben megnyitotta kapuit a hugenottákkal szemben türelmes IV. Henrik számára a francia trón felé vezető utat. Anglia így, azzal, hogy megmentette állami létét, megmentette Európát is. Az Armada feletti győzelem fölött érzett össznépi lelkesedés kihatott az Erzsébet-kori Anglia kultúrájára: hogyan is születhettek volna meg a Shakespeare-drámák az inkvizíció uralma alatt? Az Armada feletti győzelem egyúttal megtörte a spanyol kereskedelem egyeduralmát is, és ugyanakkor lehetővé tette, hogy Anglia és Hollandia kereskedelme és gyarmatosító politikája hirtelen fellendüljön.
