(6.o) Erdély a 17. században

Bethlen Gábor

- Bethlen Gábor uralkodása => Erdély aranykora
- jelentős jövedelmek => kultúra fejlesztése
- bekapcsolódás a harmincéves háborúba => Erdély önállóságának elismertetése
- I. Rákóczi György fejedelemsége idején folytatódik az aranykor
- II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata vet véget az aranykornak
- Erdély társadalma:

* magyar földesurak
* szász polgárok
* székelyek

- falutörvények (székelyek)

(8.o) Az 1956-os forradalomhoz vezető út

Gerő Ernő

- 1953 Sztálin halála =>Rákosinak át kellett adnia a miniszterelnöki posztot Nagy Imrének

- új szakasz:

* felszámolták a munkatáborokat

* felhagytak az erőltetett iparosítással

* csökkentették az árakat

* növelték a béreket

* megszűnt az erőszakos kollektivizálás

- Rákosi Mátyás (a párt vezetője) támadta Nagy Imrét => az egységes vezetés két táborra szakadt

- a törvénytelenül elítéltek rehabilitálása

- a nemzetközi helyzet következtében ismét Rákosiban bíznak a szovjetek => Nagy Imre lemondása, a pártból való kizárása

- a reformok híveit már nem lehet elhallgattatni (Petőfi Kör)

- Moszkva nyomására leváltják az MDP éléről Rákosit 1956 nyarán -> utóda Gerő Ernő

- 1956 októberében megalakult Szegeden a Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szervezete (az első olyan szervezet, amely nem tartozott a párt irányítása alá)

(8.o) A Rákosi-diktatúra

- a gazdasági élet gyökeres átalakítása => államosítás, tervgazdálkodás
- "vas és acél országa" => a kohászat túlzott fejlesztése => a lakosság ellátása veszélybe került
- 1948 megkezdődik a mezőgazdaság kollektivizálása => a parasztok termelőszövetkezetekbe (tsz-ekbe) kényszerítették
- a kulákok üldözése
- koncepciós perek => 1949-ben kivégezték Rajk Lászlót
- ÁVH (korábban ÁVO)
- egyházi iskolák államosítása, egyházi méltóságok börtönbe zárása (Mindszenty József)
- kitelepítések
- munkatáborok (Recsk)
- személyi kultusz kibontakozása

(8.o) Magyarország szovjetizálása

- 1947 február Párizsban aláírták a békeszerződést => egy ponton módosították a trianoni határokat hazánk rovására; jóvátételt kellett fizetnünk a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának

- a szovjet csapatoknak el kellett volna hagyniuk hazánkat, de Ausztriában még maradtak szovjet katonák ez tette lehetővé, hogy továbbra is hazánk területén állomásozzanak

- az MKP (Magyar Kommunista Párt) célja a kisgazdapárt felmorzsolása => Rákosi "szalámitaktikája"

- 1947 "kékcédulás" választások => az MKP lett a legerősebb párt a parlamentben

- 1948-ban az MKP és a szociáldemokrata párt egyesült => MDP (magyar Dolgozók Pártja)

- Népfront

- 1949-es választások - egypártrendszer

- 1949 Magyarország első írott alkotmánya

- szovjet mintára tanácsok alakultak

- a párt és az állam összeolvadt => pártállami berendezkedés

- Rákosi Mátyás (párt főtitkár) korlátlan hatalma

A spanyol armada pusztulása V. rész

Amikor az angol gyújtóhajók pokollá változtatták ezt a menedéket, a spanyol hajók hiába próbáltak kijutni Gravelines-nél a tengerre, Drake, még mindig kihasználva a széljárás adta előnyöket, a flandriai zátonyok felé terelte őket. Ők nagy tüzérséggel harcolnak, mi pedig szakállas és rövid csövű puskákkal védekezünk ellenük. A távolság neki kedvez - írta jelentésében Medina Sidonia. A fegyverzetnek ez az aránytalansága meg is magyarázza a csat végkimenetelét. A gályakorszakból örökölt hagyományaikhoz híven a spanyolok megpróbáltak közeledni, hogy megcsáklyázhassák az angol hajókat, de amazok jobban manővereztek, sőt a szél is őket támogatta, így könnyen elkerülték a csáklyákat, és megtarthatták azt a távolságot, ahonnan ellenségeiket ismételten ágyútűz alá vehették. Ez a gravelines-i csata, amely augusztus 8-án egy álló napig tartott, az Armadának kilenc hajójába és közel nyolcezer emberébe került. Egykét hajón csak kisebb sérülések keletkeztek, de a hajók nagy része már csak vérrel áztatott roncs volt. Ezzel szemben az angolok csak mintegy hatvan embert veszítettek, és minden hajójuk sértetlen maradt.

A calais-i szorosba beszorított Armadának már csak egy lehetősége maradt, hagyni, hogy a szél a brit partok mentén északra sodorja őket. Jobb lett volna, ha sérült hajóikkal az ismeretlen tengerre szállnak - még kormányosok és térkép nélkül is -, mintsem hogy megszokottabb vidékre térve, és széllel szemben hajózva újból az angolok ágyútüzével nézzenek szembe. Az angolok, mivel élelmiszerük és muníciójuk egyaránt fogytán volt, a Firth of Forth magasságában abbahagyták az üldözést. Az Armada hosszú kálváriája viszont még caak most kezdődött. Két hónap kellett volna ahhoz, hogy teljesen megkerüljék Nagy-Brotanniát. Az emberek kimerültek, a hajók sérültek voltak, és élelmiszerük is fogytán volt. A szeptemberi viharok a sorsüldözött flottát Skócia és Írország sziklás partjai felé sodorták. A Hebridák skót klánjai, Donegal és Galway zord halászai és parasztjai pedig befejezték azt a pusztító munkát, amelyet a viharok és az angolok oly hatékonyan kezdtek el. A nagy hajók tucatjával futottak zátonyra a skót és ír partokon, ahol a túlélőket kifosztották és lemészárolták. Közel tzezer ember pusztult el ebben a hosszan tartó lidércnyomásban. A spanyol kikötőket végül csak október végén érték el a láztól és éhségtől félholt első menekültek. Egy kortáras angol, Sir Willam Monson ezt írta: ... mindaddig, míg velünk meg nem küzdött, s spanyol király nem tudta, mi is az a tengeri csata... Ez a lecke II. Fülöpnek nemcsak nyolcvan hajójába és húszezer emberébe került, hanem szertefoszlottak a vallási, politikai és kereskedelmi hegemóniával kapcsolatos álmai is. Az összeomlás első következménye az volt, hogy meglazult az a szorítás, amelyben Spanyolország Európát tartotta. Spanyolország gyengülése tette lehetővé, hogy Hollandia megőrizze függetlenségét, és egyben megnyitotta kapuit a hugenottákkal szemben türelmes IV. Henrik számára a francia trón felé vezető utat. Anglia így, azzal, hogy megmentette állami létét, megmentette Európát is. Az Armada feletti győzelem fölött érzett össznépi lelkesedés kihatott az Erzsébet-kori Anglia kultúrájára: hogyan is születhettek volna meg a Shakespeare-drámák az inkvizíció uralma alatt? Az Armada feletti győzelem egyúttal megtörte a spanyol kereskedelem egyeduralmát is, és ugyanakkor lehetővé tette, hogy Anglia és Hollandia kereskedelme és gyarmatosító politikája hirtelen fellendüljön.

A spanyol armada pusztulása IV. rész

Ebben a veszélyes órában a védelem ügye már nem a királynőé volt, hanem alattvalóié; mindenki megtette, amit képességei és lehetőségei szerint megtehetett. A nagy kalózok - Drake, Hawkins és a többiek - saját költségükön rendbe hozatták a királyi hajókat, amelyeket a királynő zsugoriságból hagyott volna tönkremenni. A törvényhatóságok és a hivatalos testületek egymást túlszárnyalva buzgólkodtak. Egyedül London városa harminc hajót fegyverzett föl. Még az olyan udvaroncok és földbirtokos nemesek is, mint a léha életviteléről híres Sir Robert Cecil vagy Sir Charles Blount, felhagytak a falkavadászattal és a vidéki élet örömeivel, hajókat vásároltak, és felcsaptak kapitánynak. Lord Thomas Howard admirális nem volt tehetséges tengerész, de volt olyan intelligens, hogy legalább nem akadályozta azok munkáját, akiknek viszont volt tehetségük. Ebben a hazafias nekibuzdulásban született meg Anglia első igazi flottája: mintegy harminc királyi hajó és százötven felfegyverzett magánbárka. A spanyolokéhoz képest az angolok előkészületei kisiparinak és zűrzavarosnak tűnhetnek, de nem zsarnok király egyéni ambícióját, hanem egy egész nép élni akarását tükrözték.

Sir Francis Drake

Az Armada végül 1588. május 29-ére összeállt, de már másnap szétszórta egy hatalmas vihar. Miután kijavították az elszenvedett károkat, újra útnak indult, de két hét múlva egy újabb vihar arra kényszerítette, hogy La Corunában keressen menedéket, ahol kénytelen volt egy egész hónapig vesztegelni. Július 22-én újra tengerre szállt. A Vizcayai-öbölben elveszített négy gályát, míg végül július 30-án eljutott a La Manche-csatornába.

Amikor a Golden Hind hajó Plymouthba érkezett a hírrel, hogy a spanyolok megkerülték a Lizard-fokot, Sir Francis Drake éppen labdázott a parton. - Nincs okunk sietni - mondta -, előbb befejezzük a játszmát, azután elintézzük ezeket a spanyolokat. Emögött az angol hidegvér példájaként idézett kijelentés mögött valójában ez állt: Drake jól tudta, hogy ugyanaz a szél ,amely az Armadát a partok felé sodorja, megakadályozza az angol hajókat abban, hogy kifussanak Plymouth kikötőjéből. Medina Sidonia, ha csak a legcsekélyebb kezdeményező készséggel is rendelkezett volna, bezárhatta volna az angol flotta nagy részét saját kikötőjébe. Tengerésztisztjei ezt is javasolták neki, de a tengernagy csak halogatta a döntést, majd felolvasta előttük a királyi parancsot, amely megtiltja nekik a csatározást azelőtt, hogy Párma hercege csatlakozna hozzájuk. A távolban és a tényleges körülmények ismerete híján hozott parancshoz való ragaszkodásával az Armada elszalasztotta egyetlen lehetőségét a győzelemre.

Az angolok nem számoltak ellenségeik gondatlanságával. Mivel még mindig ellenszél fújt, július 30-án éjjel az angol tengerészek a kivetett horgonyok segítségével csak nagy keservesen tudták kivontatni hajóikat a nyílt tengerre. Másnap az Armada elhaladt Plymouth előtt. Mivel a tengeren kerülte meg a kikötőt, Drake számára a szél már kedvezően fújt.

Az Armada a gályaflottáknál jól ismert "sas" formátumot vette föl, a két szárny közötti távolság hét tengeri mérföld volt. A hatalmas spanyol hajók méreteit még csak növelték a hajók farán és orrán lévő magas építmények. Ezek a hajók lassúak, nehezen kormányozhatók voltak, telezsúfolva emberekkel, lévén, hogy a spanyolok csak egyetlen taktikát ismertek: az ellenséges hajó megcsáklyázását.

Ágyúik azt a célt szolgálták, hogy végigsöpörjék az ellenséges hajók fedélzetét. A spanyolok a tengeri ütközeteket voltaképpen hajókon megvívott gyalogsági csatának tekintették.

Az angolok elképzelése egészen más volt. Hajóik sokkal kisebbek voltak, mint a spanyolokéi, fedélzetük lapos volt, nem volt rajtuk semmiféle építmény, nem magaslottak ki a vízből, kitűntek gyorsaságukkal és kormányozhatóságukkal. Kevés volt rajtuk a katona, hatékony fegyver viszont annál több. Nem volt főparancsnokuk, így nem volt haditervük sem. minden angol hajó saját megfontolása alapján manőverezett; a taktika viszont azonos volt: kihasználva az angol hajók mozgékonyságát, meg kell közelíteni az ellenséget, majd gyilkos ágyútüzet kel zúdítani rá. Ezután a megcsáklyázás veszélye miatt gyorsan el kell távolodni az ellenséges hajóktól. A spanyoloknak nem volt lehetőségük arra, hogy utolérjék fürge ellenségeiket: nem tehettek mást, mint hogy szorosabbra vonták soraikat, és bámulatra méltó beletörődéssel várták sorsukat. Az angolok ágyúi nem voltak elég hatékonyak ahhoz, hogy elsüllyesszék a nagy hajókat, de a fedélzeten lévő katonák között szörnyű pusztítást végeztek. Így esett, hogy hat napi csatározás alatt az Armada csak két hajót, de közel kétezer embert veszített. Sok hajó súlyosan megsérült. Medina Sidonia kétségbeesett. - Mit tegyünk? - kérdezte egyik tisztjétől. - Folytassuk - hangzott a válasz. De az Armada a végtelenségig nem tudott elviselni egy ilyen mértékű érvágást, és végül menedéket keresett Calais-ban.

A spanyol armada pusztulása III. rész

Az persze önmagában még nem sokat jelent, ha ismerjük az ellenség szándékát, meg is kell előzni a veszélyt. Erzsébet azonban Walsingham bizonyítékai ellenére sem tartott attól, hogy a legrosszabb bekövetkezhet. Szokásos szűkmarkúságával nem volt hajlandó a királyság védelméhez szükséges kiadásokat megfelelően növelni, Walsingham kétségbeesett. 1587. november 12-én ezt írta barátjának, Dudleynak, Leicester grófjának: Ebben a kockázatos és veszélyes korszakban oktalan és meggondolatlan viselkedésünk miatt nem sokáig fogom élvezni egészségem javulását, mivel nem sokáig fogunk élni, hacsak Isten kivételes kegyelméből nem.

I. Erzsébet

Walsingham látván a királynő tétovázását, igyekezett időt nyerni, és a spanyol terveket meghiúsítani. Mivel John Dee idejében értesítette róla, Walsingham elfojtott egy olyan összeesküvést, amelynek célja az volt, hogy felgyújtsák a deani erdőt. Az angol tengeri hajóépítkezésekhez innen szállították a fát. Dee - akkoriban lengyel és cseh csillagász - elmondta királyi pártfogóinak azokat a jövendöléseket, amelyek szerint egy nagy flotta 1588-ban vereséget fog szenvedni, amely egyúttal egy hatalmas birodalom bukását is jelenti. Dee jól sejtette, hogy ezek a jóslatok bejárják egész Európát. Ennek az lett a következménye, hogy az Armada számos katonája megszökött.

Robert Dudley, leicester grófja (earlje)

Mivel azonban a lélektani háború nem bizonyult elegendőnek, Walsingham konkrét intézkedéseket is hozott. Még az Újvilág megannyi kincsével megtöltött spanyol államkincstár sem volt elegendő ahhoz, hogy az Armadát finanszírozzák, csak a Genovai Bank segítségével sikerült volna a szükséges anyagi alapokat előteremteni. Thomas Sutton, egy gazdag londoni nagykereskedő felvette a kapcsolatot minden nagyobb kereskedelmi központtal, és egyes árukat olyan engedménnyel adott el, hogy a Genovai Banknak egész aranykészletét mozgósítania kellett a konkurencia letörésére. E sakkhúzás következtében a genovai bankárok nem tudták segíteni II. Fülöp vállalkozását. Ez a spanyol királynak végül négyezer fontjába került, és egy teljes évvel késleltette az Armada indulását.

Sir Francis Drake is megkísérelte késleltetni az Armada indulását. Amikor Walsingham tájékoztatta őt a helyzetről, a lovaggá ütött kalózkirály meggyőzte Erzsébetet arról, hogy haladéktalanul újabb hajókra van szüksége. Tengerre is szállt azonnal, nem várta meg, amíg a királynő esetleg meggondolja magát. Jól ismerte uralkodóját, mert az megpróbálta leállítani az akciót - csakhogy Drake akkor már úton volt. 1587 augusztusában a híres kalóz 23 hajójával behatolt Cádiz kikötőjébe, rakományostul elsüllyesztett 37 hajót, felgyújtotta a rakpart üzleteit, és odébbállt, mielőtt még a spanyolok elcsíphették volna. Ezután Lisszabonban tűnt fel, ahol kihívta párbajra Santa Cruzt. Semmit nem kockáztatott, mivel tudta Walsinghamtól, hogy a spanyol tengernagy a kihłvást amúgy sem fogadhatja el. Majd La Corunában hajtott végre egy, a cádizihoz hasoló műveletet. Győzedelmes hadjárata befejezéseként elfogta a San Felipe nevű hajót, amely éppen Távol-Keletről jött arannyal és mindenféle drága áruval megrakodva. Miután így megcibálta Spanyolország királyának a szakállát, Drake tizenöt nappal azután, hogy Santa Cruz az üldözésére indult, visszatért Angliába. A spanyol tengernagy soha nem heverte ki ezt a megrázkódtatást; néhány hónappal később meghalt.

Az ő helyére Fülöp Medina Sidonia herceget, Spanyolország grandját nevezte ki, e határozatlan, pesszimista és a hajózáshoz nem értő férfit. Éppen hibái voltak azok, ami miatt ráesett Fülöp választása. A király ugyanis azt akarta, hogy az expedíció minden részletét az ő saját részletes utasításai alapján hajtsák végre. Semmiképp sem akart olyan parancsnokot, aki önálló kezdeményezésekre is képes.

Spanyolország királya tehát ebben az esetben is hű maradt a kormányzási rendszerré fejlesztett bürokratikus abszolutizmushoz. Az angol előkészületeket egészen más szellemben irányították. Míg Spanyolországban az Armada indulásának napján országszerte önkorbácsoló körmenetek szerveződtek, Angliában egy vándorprédikátor arra buzdította a hazafiakat, hogy olvassák ugyan a Bibliát, de a fő dolog az, hogy jó fegyvereket és lőszereket készítsenek.