A spanyol armada pusztulása III. rész

Az persze önmagában még nem sokat jelent, ha ismerjük az ellenség szándékát, meg is kell előzni a veszélyt. Erzsébet azonban Walsingham bizonyítékai ellenére sem tartott attól, hogy a legrosszabb bekövetkezhet. Szokásos szűkmarkúságával nem volt hajlandó a királyság védelméhez szükséges kiadásokat megfelelően növelni, Walsingham kétségbeesett. 1587. november 12-én ezt írta barátjának, Dudleynak, Leicester grófjának: Ebben a kockázatos és veszélyes korszakban oktalan és meggondolatlan viselkedésünk miatt nem sokáig fogom élvezni egészségem javulását, mivel nem sokáig fogunk élni, hacsak Isten kivételes kegyelméből nem.

I. Erzsébet

Walsingham látván a királynő tétovázását, igyekezett időt nyerni, és a spanyol terveket meghiúsítani. Mivel John Dee idejében értesítette róla, Walsingham elfojtott egy olyan összeesküvést, amelynek célja az volt, hogy felgyújtsák a deani erdőt. Az angol tengeri hajóépítkezésekhez innen szállították a fát. Dee - akkoriban lengyel és cseh csillagász - elmondta királyi pártfogóinak azokat a jövendöléseket, amelyek szerint egy nagy flotta 1588-ban vereséget fog szenvedni, amely egyúttal egy hatalmas birodalom bukását is jelenti. Dee jól sejtette, hogy ezek a jóslatok bejárják egész Európát. Ennek az lett a következménye, hogy az Armada számos katonája megszökött.

Robert Dudley, leicester grófja (earlje)

Mivel azonban a lélektani háború nem bizonyult elegendőnek, Walsingham konkrét intézkedéseket is hozott. Még az Újvilág megannyi kincsével megtöltött spanyol államkincstár sem volt elegendő ahhoz, hogy az Armadát finanszírozzák, csak a Genovai Bank segítségével sikerült volna a szükséges anyagi alapokat előteremteni. Thomas Sutton, egy gazdag londoni nagykereskedő felvette a kapcsolatot minden nagyobb kereskedelmi központtal, és egyes árukat olyan engedménnyel adott el, hogy a Genovai Banknak egész aranykészletét mozgósítania kellett a konkurencia letörésére. E sakkhúzás következtében a genovai bankárok nem tudták segíteni II. Fülöp vállalkozását. Ez a spanyol királynak végül négyezer fontjába került, és egy teljes évvel késleltette az Armada indulását.

Sir Francis Drake is megkísérelte késleltetni az Armada indulását. Amikor Walsingham tájékoztatta őt a helyzetről, a lovaggá ütött kalózkirály meggyőzte Erzsébetet arról, hogy haladéktalanul újabb hajókra van szüksége. Tengerre is szállt azonnal, nem várta meg, amíg a királynő esetleg meggondolja magát. Jól ismerte uralkodóját, mert az megpróbálta leállítani az akciót - csakhogy Drake akkor már úton volt. 1587 augusztusában a híres kalóz 23 hajójával behatolt Cádiz kikötőjébe, rakományostul elsüllyesztett 37 hajót, felgyújtotta a rakpart üzleteit, és odébbállt, mielőtt még a spanyolok elcsíphették volna. Ezután Lisszabonban tűnt fel, ahol kihívta párbajra Santa Cruzt. Semmit nem kockáztatott, mivel tudta Walsinghamtól, hogy a spanyol tengernagy a kihłvást amúgy sem fogadhatja el. Majd La Corunában hajtott végre egy, a cádizihoz hasoló műveletet. Győzedelmes hadjárata befejezéseként elfogta a San Felipe nevű hajót, amely éppen Távol-Keletről jött arannyal és mindenféle drága áruval megrakodva. Miután így megcibálta Spanyolország királyának a szakállát, Drake tizenöt nappal azután, hogy Santa Cruz az üldözésére indult, visszatért Angliába. A spanyol tengernagy soha nem heverte ki ezt a megrázkódtatást; néhány hónappal később meghalt.

Az ő helyére Fülöp Medina Sidonia herceget, Spanyolország grandját nevezte ki, e határozatlan, pesszimista és a hajózáshoz nem értő férfit. Éppen hibái voltak azok, ami miatt ráesett Fülöp választása. A király ugyanis azt akarta, hogy az expedíció minden részletét az ő saját részletes utasításai alapján hajtsák végre. Semmiképp sem akart olyan parancsnokot, aki önálló kezdeményezésekre is képes.

Spanyolország királya tehát ebben az esetben is hű maradt a kormányzási rendszerré fejlesztett bürokratikus abszolutizmushoz. Az angol előkészületeket egészen más szellemben irányították. Míg Spanyolországban az Armada indulásának napján országszerte önkorbácsoló körmenetek szerveződtek, Angliában egy vándorprédikátor arra buzdította a hazafiakat, hogy olvassák ugyan a Bibliát, de a fő dolog az, hogy jó fegyvereket és lőszereket készítsenek.