Megyaszó a Harangod-vidék központja. A mezőgazdasági
jellegű település már az emberiség őskorában is lakott volt. Az ásatások során
felszínre került bronzkori leletek a budapesti Nemzeti Múzeumban és a londoni
British Múzeumban is megtalálhatóak.
A honfoglalás idején hunok, avarok és szláv
népek keveredve éltek itt. Erről tanúskodnak a honfoglalás kori sírok. Egykoron a község határában hatalmas és
háborítatlan ősi erdőségek voltak, melyben a legenda szerint Szent István
király is örömmel vadászgatott. A szájhagyomány szerint később Kun László
király töltötte itt szívesen idejét vitézeivel. Az erdőben sok medve tanyázott.
Ordításuktól hangos volt a vadon. Bömbölésük lehallatszott a faluba, amely
akkor még csak néhány házból állott. Innen eredeztetik a község nevét is, ami
előbb Medveszó, majd Mediaszó, végül Megyaszó lett. A település címerében is
egy két lábon álló, szájában dudát tartó medve látható. Egy másik feltételezés
szerint a település nevét a mély és a völgy (aszó) szavak összetételéből
származtatják. 1219-ben a váradi
regestrumban említik először Medueszu néven.
A falu egyik műemléke a 13-14. században
épült gótikus stílusú, bástyás erődfallal körülvett református templom.
A tatárjárás során elpusztult korábbi
templom helyébe a 13. században, a tatárjárást követő években rakták le a ma is
meglévő templom alapjait.
Birtokos
családok:
Bogát – Radvány nemzetség
Czudar család
Rozgonyi család
Monaky család
Rákóczi család
A Rozgonyi család sarja, Simon egri
püspök 1444-ben részt vett a várnai csatában, ahol nyomtalanul eltűnt. A várnai
ütközet kimenetele a csata elején nem volt egyértelmű, hiszen Hunyadi sikeres
taktikája bevált. A meggondolatlan király I. Ulászló, hogy lovagi erényeit
fitogtassa, rárontott az állig felfegyverzett török elitkatonaságra, a
janicsárokra. A király halála után a magyar sereg fejvesztett menekülésbe
kezdett, maga Hunyadi is csak egy önfeláldozó vitézének köszönhette életét.
Megyaszó történetéhez szervesen
kapcsolódik az 1514-es Dózsa György-féle parasztháború. A parasztsereg egyik
alvezéréről Mészáros Lőrincről kapta a nevét a megyaszói általános iskola.
Mészáros Lőrinc 1466-ban Megyaszón született, szeptember 5-én, Lőrinc napján.
A parasztháború kitörésekor 48 éves
volt. Apja Mészáros Gergely foglalkozása hentes volt, mely foglalkozását
kisebbik fia Miklós és ennek fia Miklós vitték tovább. Mészáros Lőrinc
iskolázott, korához viszonyítva művelt ember lehetett, aki papi hivatása
mellett a végvárakban is vitézkedett.
A hagyomány szerint együtt tanult
rokonával az aszalói Kecskés Tamással, s itt szövődött rokoni kapcsolatukon
túl, őszinte, mély barátságuk. Feltehetően budai papoknál tanultak. Tanulmányai
végeztével Ceglédre került és itt is állt szolgálatba. Az 1514-es
parasztháborúval kapcsolatos források gyakran megemlítenek egy bizonyos Lőrinc
papot, mindig más elnevezéssel pl.: nagybotú Lőrinc, ceglédi Lőrinc pap stb…
Feltételezhető, hogy ezen elnevezések Mészáros Lőrincre vonatkoznak.
Előfordulhat azonban az is, hogy több Lőrinc nevű pap szolgált Dózsa György
seregében. Mészáros Lőrincről azt tartják a források, hogy Dózsa Györgynek
nemcsak az egyik alvezére, hanem személyes jó barátja is volt. Lőrinc pap volt
az aki folyamatosan hangoztatta a népnek, hogy nem a pogány ellen kellene
fegyvert fogni, hanem a magyar nemesek, főurak ellen. A parasztháború
kimenetelét ismerjük.
Temesvárnál Szapolyai János erdélyi
vajda szétveri a parasztsereget, a megmaradt fegyveresekkel Lőrinc pap Erdélybe
vonult. Miután az Ő seregrészét is megsemmisítik, a barátot elfogják és máglyán
megégetik.
1526. augusztus 29.-e az ország
tragédiája. Mohácsnál nemcsak a hadsereg semmisült meg, hanem a főurak nagy
része is odaveszett. Egyedül egy nagyobb sereggel és ami még inkább fontos,
hatalmas vagyonnal rendelkező főnemes maradt: Szapolyai János. Az 1505-ös
rákosi-végzésre hivatkozva királlyá koronáztatta magát. Ellenfele Habsburg
Ferdinánd volt, így előfordulhatott az, hogy Magyarországnak két királya is
legyen egyszerre. Szapolyai halála után Ferdinánd fegyverrel vonult az ország
szíve, Buda ellen azonban, Szapolyai hűbérurának, II. Szulejmán seregének
közeledtére elvonult az ostromló Habsburg sereg. A kegyelmes padisah, azaz a
szultán, cselvetéssel elfoglalja Buda várát.
1541-ben az ország három részre szakad:
Királyi Magyarországra, Erdélyi fejedelemségre és Török Hódoltságra. Megyaszó
mivel a Királyi Magyarország területén feküdt, de közel a Török Hódoltsághoz
állandó portyának, martalóc támadásnak volt kitéve. Az állandó fenyegetettség miatt sokan
elköltöztek, helyükbe új családok telepedtek le. Egy-egy sikeresebb török
„vendégjárás” után a falu szinte teljesen elnéptelenedett.
1567-ben Hasszán temesvári pasa serege
végigdúlta a Hernádmenti és Harangodi településeket. A falut és a templomot
elpusztítják. A templomot 1615-ben építették újjá, ekkor épült a saroktornyos,
lőréses erődfal.
A Bocskai szabadságharc idejében már
jelentős település volt. A fejedelem az 1600-as évek elején hajdúkat telepített
a községbe, ekkor emelkedett Megyaszó mezővárosi rangra. 1656-ban Megyaszót a törökök pusztították el. 1713-ban
földrengés, 1750-ben pedig tűzvész pusztított a faluban, de mindig
újraépítették.
1831-ben kitört a kolerajárvány, ez a
járvány megtizedelte a település
lakosságát. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban való részvételről csak
kevés forrás maradt ránk.
Néhány helyi lakos részt vett az ütközetekben
pl. a piski csatában, de van olyan is aki egy számunkra szomorú helyszínen, Világosnál
jelen volt a fegyverletételnél.
Külterjes mezőgazdasággal, és
állattenyésztéssel foglalkoztak az itt élők. Az I. világháború hatalmas emberi
és anyagi veszteségeket okozott. A bevonultak közül sokan nem tértek vissza.
Mint minden nagyobb konfliktus a II.
világháború alatt is sokat szenvedett Megyaszó lakossága…
A falu északi részén áll a Baksi halom,
mely egy népvándorlás kori sírhely. A község határának legnevezetesebb része a
híres Csákó bánya, amelyben ma már fejtés nem folyik. A nevét a hely alakjáról
kapta. Leghíresebb képződményei, a megkövesedett fák, más néven faopálok. A fakő tulajdonképpen elkovásodott fatörzs,
amelyben nem a fa alakul át közvetlenül kővé, hanem csak a szerkezeti elemei
maradnak meg. A kova többnyire jáspis- (vagyis szemcsés) formában jelenik meg
benne, ritkábban kalcedonként vagy opálként (faopál. Akkor alakul ki jó minőségű fakő, ha az elhalt fát
gyorsan befedi a finomszemcsés üledékes kőzet. Ezáltal a fa külső szerkezete
konzerválva marad, az ezt körülvevő kőzetben.
A szerves részek a keringő vizek segítségével kioldódnak, és helyükre beépülnek
az ásványi anyagok. Ha ez megfelelően lassan tud végbemenni, akkor a fa belső
szerkezeti részei, az évgyűrűk vagy akár a férgek járatai is megmaradhatnak. A
kristályosodási folyamat során azonban egészen új rajzolatok is létrejöhetnek.
A környéki dombokon, szántókon különösen
gyakran bukkan fel a több millió éves növénymaradványokat konzerváló faopál,
illetve a tej-, üveg-, nemes-, és jáspisopál. A Megyaszó melletti lelőhely
védetté nyilvánítását az elszaporodott üzleti célú gyűjtés megakadályozása
tette szükségessé.