Lucius Tarquinius Superbus (uralkodott Kr. e. 534–509 között) volt az ókori Róma hetedik és egyben utolsó királya. Eredetileg etruszk származású Tarquinius-dinasztia tagjaként került hatalomra, uralkodását azonban zsarnoki kormányzás, a nép és a patríciusok közötti növekvő feszültség, valamint Róma köztársaságként való átmenetének előidézése jellemezte. Története leginkább Livius Ab Urbe Condita és Dionysios Halikarnassensis műveiből ismert.
Származása és hatalomra kerülése
Lucius Tarquinius apja, Tarquinius Priscus volt, aki szintén Róma királyaként uralkodott. Tarquinius Priscus utódját, Servius Tulliust, Tarquinius Superbus felesége, Tullia Minor közreműködésével meggyilkolták. A történeti források szerint Tullia Minor hataloméhes és manipulatív személyiség volt, aki saját férjének gyilkosságában is szerepet játszott.
Tarquinius Superbus Kr. e. 534 körül erőszakkal ragadta magához a hatalmat, a hagyományos választási procedúra megkerülésével, amely az előző királyok trónra lépését jellemezte. Innen ered gúnyneve, a „Superbus” („Gőgös” vagy „Zsarnoki”), amely uralkodásának despotikus jellegére utal.
Uralkodása
Tarquinius uralkodása alatt Róma kiterjesztette hatalmát a környező területekre, különösen az etruszk városokra és a Latium régióra. Számos katonai kampányt vezetett, például a Volscusok és a Gabii elleni hadjáratokat, amelyek Róma regionális befolyását erősítették.
Bár Tarquinius jelentős építkezésekbe kezdett, például a Jupiter Optimus Maximus templomának építésébe a Capitolinus-dombon, a római történelem hagyománya őt zsarnokként tartja számon. Egyik legismertebb tette, hogy a római szenátust szinte teljesen megfosztotta politikai befolyásától, és kizárólag saját akarata szerint kormányzott. Hatalmát elsősorban a félelemre és a titkosrendőrségre alapozta, ellenségeit pedig kivégeztette vagy száműzte.
A bukás és a Római Köztársaság születése
Tarquinius bukása a fia, Sextus Tarquinius erkölcstelen tetteihez kapcsolódik. Sextus megerőszakolta Lucretiát, egy római nemesasszonyt, aki az esemény után öngyilkosságot követett el. Ez a tett hatalmas felháborodást váltott ki, amely a patrícius Brutus vezetésével Tarquinius elleni felkeléshez vezetett. Kr. e. 509-ben a királyt száműzték, és a római királyság intézménye helyett a köztársaság jött létre.
Tarquinius száműzetését követően különböző városállamokban keresett menedéket, köztük Clusiumnál és Caere-nél, de soha nem tudott visszatérni Rómába. Halálának pontos helye és ideje nem ismert, de valószínűleg száműzetésben halt meg.
Értékelés és örökség
Lucius Tarquinius Superbus uralma meghatározó szerepet játszott Róma politikai fejlődésében. Zsarnoki kormányzása és elnyomó politikája közvetlenül hozzájárult a köztársasági államforma létrejöttéhez, amely évszázadokon át meghatározta a római politikát. Bár története részben legendákra épül, példája figyelmeztetésként szolgált a későbbi rómaiak számára a zsarnokság veszélyeiről.
Forrásjegyzék
- Livius, Titus. Ab Urbe Condita. Fordítás és kritikai kiadás: R. M. Ogilvie, Clarendon Press, 1970.
- Dionysios Halikarnassensis. Antiquitates Romanae. Fordítás és kommentár: Earnest Cary, Loeb Classical Library, 1937.
- Cornell, T. J. The Beginnings of Rome: Italy and Rome from the Bronze Age to the Punic Wars (c. 1000–264 BC). Routledge, 1995.
- Forsythe, Gary. A Critical History of Early Rome: From Prehistory to the First Punic War. University of California Press, 2005.
- Scullard, H. H. A History of the Roman World, 753–146 BC. Routledge, 1980.
