Senki sem hitte volna, hogy ilyen véget ér a világ addigi ismert leghatalmasabb, legnagyobb flottája. Eladdig II. Fülöp, az akkorra már kicsinyes és konok aggastyán irányította az Escoriálból egész Dél-Európát. Szövetséges, Guise herceg segítségével Franciaországot is Spanyolországhoz akarta csatolni. Tábornokai fokozatosan elnyomták a hollandok szabadságharcát. Portugália annektálásával elérte, hogy a tengerek és a nemzetközi kereskedelem ura legyen. Hawkins, Cavendish, Drake és a többi angol kalóz az angol királynőnek nagy hasznot szerezve kirabolták ugyan nem egy spanyol kolóniát, de a spanyol hatalmat az Újvilágban még sokáig nem tudták alapvetően megingatni.
II. Fülöp spanyol király
Végül is nem a gyarmati, hanem az európai politika alakult úgy, hogy elkerülhetetlenné vált Spanyolország és Anglia nyílt összeütközése. II. Fülöp arról ábrándozott, hogy kiterjeszti a katolikus vallást és azzal együtt a spanyol hegemóniát Szicíliától egészen az Orkney-szigetekig. Ez a terve érthetően az angolok ellenállásába ütközött. Az angol királynő támogatta a skót presbiteriánusok lázadását, és a holland reformátusokkal is szövetkezett a spanyol megszállók ellen. Anglia menedéket nyújtott a Szent Bertalan-éjszakán elűzött hugenottáknak, és támogatta Spanyolország szövetségese, Guise herceg ellenségeit. Fülöp úgy akarta felszámolni az angol ellenállást, hogy először is feleségül veszi Erzsébetet, majd megfosztja trónjától, hogy egy katolikus családot juttasson a helyére, például a Stuartokat. A helyzet végső megoldását végül is Erzsébet megöletése jelentette volna. Tervei azonban sorra meghiúsultak. Erzsébet harminc éven keresztül olyan diplomáciát folytatott, amellyel elkerülhette az összeütközést. Ez azonban nem mehetett így a végsőkig. Az európai hegemónia és a nemzetközi kereskedelem monopóliuma olyan kérdések voltak, amelyeket el kellett dönteni, és eldöntésükre a diplomácia nem látszott eléggé meggyőző fegyvernek.
Sir Francis Walsingham
Fülöp még Stuart Mária kivégzése előtt megkezdte előkészületeit. Minden birtokát harcba vetette: Milánó adta a katonákat, Nápoly és Szicília a hajókat. A király új adókat vetett ki a borra, a húsra, az olajra. Az Indiai Gárda egységeit visszahívták az anyaországba. A portugál és flandriai kikötőket a munkálatok zaja verte föl. Az irányítást Santa Cruz márkira, Lepanto hősére bízták. A pármai herceg húszezer kiszolgált katonát toborzott Flandriában, az Ibériai-félsziget atlanti-óceáni kikötőiben pedig 130 nagy, 30 kisebb hadihajó gyülekezett, amelyeken 19295 tengerészkatonát, 8450 matrózt, 2088 gályarabot és 2360 ágyút lehetett szállítani. Ezenkívül gondoskodni kellett a főinkvizítor és 150 domonkos rendi barát szállításáról is, akiknek feladata az lett volna, hogy Angliában is felállítsák az inkvizíciós bíróságot. Az üzleteket és raktárakat az Armada felfegyverkezéséhez szükséges készletekkel és lőszerekkel töltötték fel. Ez a hatalmas Armada, úgy tűnt, rászolgált a "Győzhetetlen" jelzőre.
A vállalkozást a legnagyobb titokban végeztek. Ugyanakkor, hogy az uralkodónő élete ellen szőtt összeesküvéseket meghiúsítsa, Erzsébet egyik bizalmi embere, az agyafúrt Walsingham felderítő hálózatot szervezett. Ez a létszám- és a pénzhiány ellenére félelmetesen hatékonynak bizonyult. Elsőként Sir Edward Stafford párizsi - aki kettős ügynök volt - követ értesítette Walsinghamet az 1586 júliusa óta folyó spanyol előkészületekről. A következő év tavaszára Walsinghamnek a spanyolországi hírek folyamatos megszerzésére irányuló terve már megvalósult. Minden olyan kikötőben, ahol spanyol hajók kikötöttek, angol ügynökök sétáltak a rakparton, és látogatták a kocsmákat, hogy bizalmas értesüléseket szerezzenek. Más angol kémek Stuart Mária barátainak adták ki magukat, így terjesztettek a spanyol kikötőkben hamis információkat Angliáról. A fiatal angol katolikus Standen fivérek, akik sokkal inkább voltak angolok, mint katolikusok, az Itáliában folyó spanyol tevékenységről tájékoztatták Walsinghamet. Közvetítőjük hatására a Madridban állomásozó toszkániai követ is Anglia szolgálatába szegődött. John Dee, a tudós és kém, egyben a titkosírás egyik feltalálója, II. Fülöp és a pápa levelezéséről értesítette Londont. Walsinghamnek sikerült elhelyeznie egyik emberét Lisszabonban, Santa Cruz közvetlen környezetében is. Végül odáig fejlődtek a dolgok, hogy az Armadával kapcsolatos előkészületekről már többet tudtak Londonban, mint Madridban.
