160 hajó, rajtuk húszezer ágyú és egy egész hadsereg: így indult rohamra Anglia ellen az újabb diadalra éhes Armada. De a leghatalmasabb katolikus király, II. Fülöp hiába ölte Amerika minden aranyát a nagy vállalkozásba. Az eretnek Erzsébet királynő alattvalói gondoskodtak arról, hogy a legyőzhetetlennek hitt spanyol hajóhadból szégyenszemre csak maroknyi hírmondó térhessen vissza.
...Az ellenség üldöz. Reggeltől estig a nyomomban vannak, de nem akarnak megtámadni... Nincs menekvés, mivel ők gyorsak, mi pedig lassúak vagyunk... E szavakat írta Medina Sidonia herceg, a Győzhetetlen Armada admirálisa Párma hercegének Wight-sziget közeléből 1588. augusztus 4-én este. Párma hercege és még húszezer nemes Flandria kikötőiben várta az Armadát, de Medina Sidonia úgy vélte, nem lesz képes áttörni az Escaut-folyó holland blokádját. Arra sem érezte elég erősnek magát, hogy előrenyomuljon egészen Antwerpenig. A hat napig tartó gyötrelmektől kimerülve az Armadának már csak egyetlen gondolata volt: menedéket találni. Anélkül, hogy megpróbáltak volna az akkor még spanyol kézen levő Dunkerque-be jutni, Medina Sidonia hajói egymás hegyén-hátán besoroztak Calais kikötőjébe. Mihelyt horgonyt vetettek, Medina Sidonia arra kérte a pármai herceget, hogy siessen vissza, de legalábbis küldjön segítséget. Miután végül is menedéket találtak, az admirális és hajórajának tisztjei tanácsot tartottak. Ezalatt a matrózok előkészítették hajóikat, bekötözték sebeiket, és felkészültek egy vesztes ütközetre.
Medina Sidonia hercege