Alekszandr Mihajlovics Gorcsakov (1798–1883) a 19. század egyik meghatározó orosz diplomata volt, aki a Krími háború után került az orosz külügyminisztérium élére. Gorcsakov a diplomáciai pályáját 1818-ban kezdte, és számos fontos posztot töltött be Európában. A Krími háborút követően 1856-ban vált Karl Nesselrode utódjává, és ezzel kezdetét vette több mint két évtizedes szolgálata Oroszország külügyminisztereként.
Gorcsakov külpolitikája a hatalmi egyensúly és az orosz érdekek védelmezése köré épült. Stratégiájában kiemelt szerepet kapott az Orosz Birodalom nemzetközi pozíciójának helyreállítása és a diplomáciai tárgyalások révén történő területszerzések. Ő irányította Oroszország külpolitikáját a Berlini Kongresszuson (1878), ahol sikeresen tárgyalt az orosz befolyás bővítéséről a Balkánon, ami jelentős mértékben átformálta Európa politikai térképét.
Gorcsakov hozzáértése és tárgyalási képességei révén Oroszország képes volt kivédeni a nemzetközi elszigetelődést, és újra megerősíteni hatalmát a nemzetközi diplomáciában. Ezáltal Gorcsakov Alekszandr Mihajlovics az egyik legjelentősebb orosz államférfi és diplomata lett, akinek munkássága ma is kiemelkedő példája a külpolitikai stratégiának és a nemzetközi kapcsolatok kezelésének.
Irodalmi források:
Flemming Splidsboel-Hansen, "Past and Future Meet: Aleksandr Gorchakov and Russian Foreign Policy", Europe-Asia Studies, Vol. 54, No. 3, 2002.
J. H. Jensen, "Prince Alexander Gorchakov: The Politics of Recovery", Springer, 1992.
Andriy Tyushka, "The Concept of 'International Role' in International Relations Theory and Practice: The 'PIPP' Analytical Model and Roles Actors Play in World Politics", Athena, 2016.
Cameron G. Thies, Leslie Wehner, "The role of role theory in international political economy", Cambridge Review of International Affairs, 2019.
Krajnyák Péter
