A GILGAMES EPOSZRÓL

A VILÁG legelső irodalmi műve a Gilgames eposz. Ez a mű az ókori Közel-Kelet legjelentősebb költői alkotása, s minden valószínűség szerint az emberiség legelső nemzeti eposza. A burjánzó cselekményű és gondolatgazdag eposz Gilgamesnek, Uruk város legendás ie. 2700 körül uralkodott királyának mitikus története. Élő alakról szól az eposz, aki legendás uralkodó és nagy zsarnok is volt egyszerre.

Az isteni származású hős emberfeletti tetteket visz véghez: ő építi fel Uruk falait, majd elűzi Innana-Istar istennő által ültetett nyárfában rejtőző kártékony szörnyeit. Innana a féltékeny istennő sértett hiúságában azért tör a hős elpusztítására, mert Gilgames visszautasítja szerelmi felkínálkozását. Mikor Gilgames elhatározza, hogy egy olyan tornyot épít, amely az égig, az istenek honáig ér - elküldik a Inanna templom főpapnőjét Enkiduhoz, a vademberhez, hogy szelidítse meg azt, és küldje Gilgames legyőzésére. Gilgames és Enkidu sokáig küzdenek, de egyikük sem bírja legyőzni a másikat végül barátságot kötnek. Barátjával, Enkiduval legyőzi Humbabát, a szent cédruserdő rettenetes őrét, majd Innana-Istar istennő égi bikáját. Gilgames varázserejével munkára kényszeríti a város fiait, ám hatalmának varázseszközei az alvilágba hullanak. Fontos momentuma az eposznak, hogy Gilgames varázserejét a birtokában lévő tárgyaktól nyeri. Barátja, Enkidu leszáll az alvilágba értük önfeláldozóan, de nem tud visszatérni, ezért Gilgames barátja után megy. Sikerül megszereznie a tenger fenekéről az életgyökeret, de egy kígyó elrabolja tőle. Enkidunak csak a testét tudja felhozni, feltámasztania nem sikerül. Az óbabiloniai elképzelések szerint alvilágban, a holtak a földi érdemeik vagy vétkek szerint élnek tovább. Ez a kereszténység menny és pokol elképzelésével összhangban lévő elképzelés, ami az ószövetségben sem szerepel, és az újszövetség sem ír róla feketén-fehéren. Gilgames találkozik ősével, Um-napistivel, aki a halhatatlanságról, valamint a vízözönről mesél, melyet az istenek bocsátottak a bűnös földre.

Ebben, és más iratokban leirják sumérok a saját eredetüket.

A saját állításuk szerint őket isteni erővel rendelkező lények, a dingirek teremtették, a MÉH segítségével. Leírják, hogy az özönviz előtti koszakban 260 000 ezer éven át 200 király uralkodott és fel is sorolják őket. Tölük vették át a Biblia ehhez képest nyúlfarknyi származási listáit. Ha a 260000 ezer év holdév akkor is 20000 évet jelent. Tekintve, hogy az őket közvetlenül megelöző AL-UBAID kultúra egyes lelőhelyein 14 réteget is találtak, és elképzelhető, hogy több rétegű tell-kőzet is van, nem lehetetlen, hogy a 20000 év valóság. Ez pedig azt jelenti, hogy a királyaik átlag 100 évig uralkodtak. Ha valóban isteni hatalommal bíró lények hozták öket létre, akkor természetesen nem hihetetlen a matuzsálemi kor.

A Gilgames-eposz

Asszurbanipálnak (Kr.e. 669-629 ), Asszíria királyának ninivei "könyvtárából" maradtak ránk azok az agyagtáblákra írt történetek, amelyek bevezetnek bennünket az ó-kori Mezopotámia mitikus-csodás világába. Kr.e. 612-ben a médek és a babiloniak romba döntötték történelmünk első ismert könyvtárát, azonban a XIX.sz. második felében ásatások során felszínre került néhány darabja. Ezen leletek közt került napvilágra 12 ék-írásos agyagtábla is, amelyből épen és teljesen megismerhetjük a Gilgames-eposz történetét , a halhatatlanságra vágyó királyfi harca, küzdelme, vívódása az örök élet után. A Gilgames-eposz teli van csodákkal, olykor istenivé vált személyekkel, de középpontjában az ember áll, a történet egyben az ember érzéseinek: örömének, büszkeségének, fájdal-mának, lelkiismereti válságának kifejezője is. A főhős, Gilgames, hősi vállalkozásai, győzelmi mámora, majd belső lelki barát a legjobb társ, a testvérré fogadott barát: (Enkidu) halála miatt mind-mind lehetőség az élet-halál kérdésének föltevésére. Az eposznak csak "kerete" a mitikus réteg (pl. Humbaba, Um-napisti), Gilgames ember volta miatt az istenek nem engedték, hogy örökké éljen: Gilgamesnek, mert ember, meg kell halnia!

Gilgames élő, létező személy volt. Körülbelül Kr.e. a XXVII. században élt, élhetett. Többször is foglalkozott személyével a történelmi hagyomány is. Százhuszonhat éves uralkodását az Uruki nép felett a sumér királylista is bizonyítja. A ninivei gyűjtemény újasszír változatban íródott, ez a legépebb műalkotás, ezt megelőzi a hettita birodalom területéről származó rengeteg akkád, hettita és hurri nyelvű Gilgames töredék, de ismerünk sumérszövegeket is, van óbabiloni változat is a történetről. A három és fél ezer sornak sajnos még csak (egy 1966-ban kiadott könyv alapján) negyven százaléka van megfejtve. Témája, jelenetei, kérdésköre hatalmas hatással volt az ókori Kelet mitológiájára, cselekvései, elhatározásai a homéroszi eposzokon kívül az ó- és újszövetségi irodalomban is föl ismerhető.

A folyóközi hitvilág legnagyobb hősét, Uruk királyát, a tudós és bölcs Gilgamest Aruru, a sors-teremtő istenasszony formálta; kétharmadrész-isten, egyharmadrész-ember, s ez arra buzdította, hogy az élet és hír örökkévalóságot keresse. Uruk népét zsarnokian, kegyetlen módon leigázta, birodalma erős bástyafalait velük építette föl, s ezért a nép lázongott, az istenek segítségét kérték. Ők hallván a nép könyörgését megteremtették Enkidut. "Te, Aruru, új hőst teremtesz - a nagy Gilgameshez hasonlt! Hadd versenyezzen ez a kettő, hogy Uruk népe megnyugodjon." Egy Istár-papnő, hogy Enkidut Gilgames ellen lázítsa, állati énjéből és környezetéből kiszabadítsa cselhez folyamodik. Igazságérzést, bosszúvágyat, becsvágyat ébreszt benne, a szerelem nagy emberi szenvedélyét oltja Enkidu szívébe. Enkidu meg akar mér-kőzni a kegyetlen zsarnokkal, ezért Urukba megy. Éjszaka mérkőznek meg egymással, egyik sem bírja legyőzni a másikat, hiába szeretné ezt Uruk népe. Gilgames álma szerint, barátságot fogadnak. Hogy magának és Uruk népének dicsőséget szerezzen, Gilgames a legdicsőbb építményének anyagát, Uruk városától távol eső cédruserdő istenfáját szeretné kivágni. Enkidut sikerül rávennie, hogy vezesse a vállalkozást. Samas isten segítségével a két hős megöli a cédruserdő óriás őrzőjét, Humbabát. Az Eufrátesz szent vizén szállítják hazájukba a kivágott cédrusokat, ami egyben haditettük diadaljelét és zsákmányát is jelentette. Uruk városában újabb kaland várja őket. Istár, Anu istent kéri: teremtsen egy hatalmas bikát, amely majd megöli Gilgamest, mert visszautasította szerelmét. A nép rémülten menekül az égi bika elől, Gilgames és Enkidu szembeszáll a fenevaddal és megölik. Enkidut riasztó álmok gyötrik ezen az éjjelen, míg Gilgames örül a győzelemnek. Álmában; öléssel végződött kalandja miatt az Istenek halálra ítélik. Felébredése után halálfélelme fokozódik, és napról napra betegebb lesz. Enkidu meghal. Így Gilgames is magára marad. Ráébred, hogy ő is halandó, ezért mindenféleképpen meg akarja tudni, hogyan lehet hallhatatlan. Az élet és halál kérdésére akar választ kapni Um-napistitől, ki a vízözön idején kapta ajándékba halhatatlanságát az istenektől. Céltudatosan halad előre csábításoknak ellenállva, meggyőző szavai segítségével könnyen veszi az útjába kerülő számos akadályt. Um-napisti válasza, Gilgames kérdésére: virrasszon hét napon, hét éjjelen át, s akkor örök életet nyerhet. Virrasztás közben elalszik, majd fürdés közben egy kígyó nyeli le az örök élet füvét, melyet hazaszeretett volna vinni népének. Megérti: a halál ellen semmit sem tehet. Kiábrándultan indul Uruk felé, de már megérkezésekor újabb tervei vannak. Hazatérése után megidézi Enkidu szellemét és a halál utáni történésekről faggatja. Megtudja, hogy aki hősként hal meg, megbecsülésben részesül; a halál után csak az semmisül meg, aki élőként sem volt méltó az életre. De a földi jócselekedetei meghozhatják a túlvilági békéjét is.

A burjánzó cselekményű és gondolatgazdag eposz Gilgamesnek, a dél-mezopotámiai Uruk város legendás királyának fantasztikus kalandjairól szól. Az isteni származású hős emberfeletti tetteket visz véghez: ő építi fel Uruk falait, majd elűzi az istennő által ültetett nyárfában rejtőző kártékony szörnyeket. Barátjával, Enkiduval legyőzi Humbabát, vagy más néven Huwawát, a szent cédruserdő rettenetes őrét, majd Ister istennő égi bikáját, akit a féltékeny istennő sértett hiúságában azért küld a hős elpusztítására, mert Gilgames visszautasítja szerelmi felkínálkozását. Egy másik történetben a király varázserejével munkára kényszeríti a város fiait, ám hatalmának varázseszközei az alvilágba hullanak, és mikor barátja, Enkidu leszáll, hogy visszahozza azokat, lenn marad a halottak között. Gilgames meghalt barátja után megy az alvilágba, de hiába szerzi meg a tenger fenekén rejtőző életgyökeret, egy kígyó elrabolja tőle. Enkidut így csak az alvilágból tudja felidézni, feltámasztania azonban nem sikerül. A barátjával folytatott beszélgetésből kiderül, milyen a holtak élete. Az alvilág nem vigasztalan, a holtak lelke a földön szerzett érdemek vagy vétkek szerint él tovább. Az egyik epizódban Gilgames őse, Um-napisti vagy Uta-naistim a halhatatlanságról, valamint a vízözönről mesél, melyet az istenek bocsátottak a bűnös földre.

A legrégibb eposzszövegben Gilgames megálmodja saját halálát és az istenek kinyilatkoztatását, melyek szerint ő lesz az alvilág ítélkező bírája.

Reád van bízva az emberiség fénye, homálya,

reád van bízva az emberiség közös-egy földje,

reád van bízva a hatalom, melynek nem lehet ellenállni,

reád van bízva az ütközet, melyből nem lehet menekülni,

reád van bízva a fegyver, melyet nem lehet félrelökni.

A Gilgames körül keletkezett legendás történetek, melyek már önmagukban is többnyelvű (sumér, akkád, asszír, hettita) kultúra termékei, korunk szinte valamennyi népének gondolkodásmódját és mitikus képzeletét megihlették. A vízözön meséje, mely itt fordul elő először, innen kerül át a zsidók bibliájába. Gilgames filozófiája, élet és halál, elmúlás és halhatatlanság örök kérdése, valamint a hősök hordozta általános emberi tartalmak - barátság, szerelem, hősiesség, belső nemesség - a mű eredeti mitikus, kultikus céljain messze túlmutatva minden kor számára élményt és tanulságot jelentenek. Gilgames a halállal, az elmúlással, a halhatatlanság örök vágyával küzdő hős, az ember évezredes alapkérdéseinek megfogalmazója és megtestesítője:

Városomban meghalnak az emberek,

összeszorul a szívem,

elmúlnak az emberek,

nehéz a szívem.

Kihajlom a falon:

a folyam vizén tetemek sodródnak,

szemem ezt látja.

S én? Ez a sors vár rám is?

Igen. Ez a sors vár rám is...