James Cook, aki 1728. október 27-én született Martonban, Yorkshire-ban, Angliában, az egyik legjelentősebb felfedező és tengerész a 18. században. Élete során három nagy tengeri utazást tett, amelyek során jelentős mértékben hozzájárult a Csendes-óceán és annak környékének térképezéséhez, valamint a tengerészeti navigáció fejlődéséhez.
Az első útjára 1768-ban indult, amelynek célja a Vénusz bolygó Nap előtti elhaladásának megfigyelése volt Tahitiből, ami fontos adatokat szolgáltatott a Naprendszer méreteinek meghatározásához. Cook ezen az útján felfedezte és térképezte az Új-Zélandot és Ausztrália keleti partját, ami hozzájárult e területek európai bejárásához.
A második útja (1772-1775) során Cook megkerülte a Földet délről, igazolva, hogy a déli kontinens, amelyről korábban sokan gondolták, hogy létezik, valójában sokkal kisebb, mint hitték. Ezen az útján Cook elsőként hajózott át a déli sarkkörön és térképezte ki Dél-Georgia szigetét és a Sandwich-szigeteket.
Harmadik és utolsó útját (1776-1779) az Észak-Amerika nyugati partjainak felfedezésére tette, ahol az alaszkai partoktól kezdve egészen a Hawaii-szigetekig jutott. Ezen az útján Cook első európaiként lépett kapcsolatba Hawaii bennszülött lakosságával. Sajnos, ez az utazás tragédiával végződött Cook számára, aki 1779-ben meghalt Hawaii-on egy bennszülöttekkel történt konfliktusban.
Cook munkássága alapvető jelentőségű volt a tengerészeti navigáció, a térképezés és a felfedezés terén. Részletes térképei és feljegyzései elengedhetetlenek voltak a későbbi felfedezőutak számára, és hozzájárultak az európaiak általi további terjeszkedéshez a Csendes-óceán régiójában. Cook hagyománya és felfedezései máig inspirálják a felfedezőket és a tudósokat szerte a világon.
