Net Safe - Az internetbiztonsági kaland

Játék

Játékbemutató videó:
https://drive.google.com/file/d/1RTiD5RDGGIZ1P9ZVikD9pYV1U61qCHiF/view?usp=sharing

Játékleírás

Szabadulószoba (saját készítésű)

 

 

A tengerész, aki Új Világot nyitott: Kolombusz Kristóf élete és felfedezései

Kolombusz életének és felfedezéseinek tanulmányozása mélyreható betekintést nyújt az európai történelem egyik fordulópontjába, valamint egy olyan személyiségbe, akinek tevékenységei jelentősen befolyásolták a világ későbbi alakulását. Cristoforo Colombo, akit a világ Kolombusz Kristóf ismer, 1451 körül született Genovában, egy kereskedőcsaládban. Élete során fokozatosan vált el a szövetkereskedelem világától, hogy a tengerészet és a felfedezés felé forduljon, végül pedig olyan utazásokat tegyen, amelyek örökre megváltoztatták az akkori ismert világot.

Kolombusz kezdeti éveiről keveset tudunk, de bizonyos, hogy fiatalon a tengerészethez fordult, részt vett több hajóúton is, amelyek során tapasztalatokat gyűjtött és megismerkedett a korabeli navigációs technikákkal. Ezen utazások során alakult ki benne az a meggyőződés, hogy az indiákba nyugat felé tengeren keresztül is el lehet jutni, ellentétben az akkoriban elfogadott keleti útvonallal szemben, amely Afrika megkerülését jelentette.

Szilárd hitét a nyugati út létezésében a korabeli földrajzi ismeretek és a személyes megfigyelései erősítették meg. Évekig tartó próbálkozások és sikertelen meggyőzési kísérletek után végül 1492-ben Spanyolország királyi párja, Ferdinánd és Izabella támogatásával sikerült elindítania első útját, amely során "felfedezte" Amerikát, bár ő maga azt hitte, hogy Ázsiába érkezett.

Az első útja (1492-1493) alatt Kolombusz elérte a Bahama-szigeteket, Kubát és Hispaniolát, ezzel megnyitva az utat az európaiak előtt az Újvilág felé. Az út során folyamatosan kereste a kapcsolatot Ázsia gazdag birodalmaival, de végül egy új, addig ismeretlen földrészt talált meg. Az első útja során tett felfedezései gyakorlatilag új korszakot nyitottak a világtörténelemben​​.

A második útján (1493-1496) már nagyobb flottával indult, hogy megszilárdítsa jelenlétét az Újvilágban, és tovább kutassa az általa feltételezett indiai területeket. Ez az út azonban számos kihívással járt, többek között a gyarmatosítás nehézségeivel és az őslakos népekkel való konfliktusokkal​​.

A harmadik útján (1498-1500) Kolombusz délebbre hajózott, mint korábban bármikor, és felfedezte a mai Venezuela partjait. Ez az út arra késztette, hogy elgondolkozzon azon, hogy talán egy teljesen új, különálló "új világot" fedezett fel, nem csupán Ázsia egy eddig ismeretlen részét​​.

Negyedik utazása (1502-1504) során, amelyet különösen kedvelt, hiszen újabb lehetőséget adott navigációs képességeinek bemutatására, Kolombusz megpróbálta bizonyítani, hogy lehetséges eljutni Ázsiába nyugati úton, de végül is újabb területeket fedezett fel a Közép-Amerikai térségben, anélkül, hogy elért volna Ázsiába​​.

Kolombusz hajóútjai alapjaiban változtatták meg a világképet, elősegítve Európa és az Újvilág közötti tartós kapcsolatok kialakulását, amely gazdasági, kulturális és demográfiai változásokhoz vezetett. Bár a felfedező útjai során számos kritikát is kapott, többek között az őslakos népekkel való bánásmódja és a gyarmatosítás brutalitása miatt, történelmi szerepe és a világtörténelemre gyakorolt hatása vitathatatlan​​.

La Navidad erődje

A Navidad erőd Kolombusz Kristóf első útjának egyik kulcsfontosságú eleme volt, amikor is megpróbálta megalapozni az európaiak jelenlétét az Újvilágban. Miután a Santa Maria vezérhajója karácsony napján zátonyra futott, Kolombusz úgy döntött, hogy a hajóból egy erődöt épít Hispaniola szigetén, hogy védelmet nyújtson az ott maradó embereinek, miközben ő visszatér Spanyolországba további utasításokért és erősítésért. Az erődöt, amelyet La Navidadnak, azaz Karácsonyvárosnak nevezett el, azért választották, mert Kolombusz és emberei 1492 december 25-én érkeztek oda. Az erőd építése során a Santa Maria maradványait használták fel, és körülbelül tíz nap alatt épült fel, nagyban a helyi törzsfőnök, Guacanagarí és népének segítségével​​.

A Navidad erőd elsődleges célja az volt, hogy egy biztos pontot jelentsen a spanyolok számára az Újvilágban, ahonnan tovább tudják felfedezni a környéket és kapcsolatot tartani a helyi lakossággal. Az erőd építésekor Kolombusz több okból is úgy döntött, hogy embereket hagy az újonnan épült erődben: egyrészt gazdag és termékeny földet látott, ami lehetőséget biztosított volna a spanyolok letelepedésére, másrészt arra számított, hogy emberei a helyi nyelveket elsajátítva jobban megismerhetik a területet, a helyi uralkodókat és az aranybányákat. Emellett szerette volna, ha a spanyolok jelenléte állandósul a szigeten, hogy ezzel bátorítsa a további spanyol telepeseket és kalandorokat az Újvilágba való érkezésre​​.

Kolombusz második útján, amikor visszatért a Navidad erődhöz, tragikusan találta azt pusztulásban. Az erődöt lerombolták, és a benne hagyott emberek mindegyike meghalt. A pusztítás okairól különböző történetek keringtek, egyesek szerint a helyi törzsek közötti rivalizálás és konfliktusok okozták a vesztüket, míg mások szerint a spanyolok viselkedése, különösen a nőkkel való bánásmód vezetett végül a tragédiához. A Navidad erőd pusztulása jelentős fordulópontot jelentett Kolombusz és a spanyolok Újvilágban való terjeszkedésében, rávilágítva a gyarmatosítás során felmerülő nehézségekre és konfliktusokra​​.

Louis-Antoine de Bougainville: Tahiti felfedezése

Louis-Antoine de Bougainville (1729–1811) francia tengerész, felfedező és író volt, aki a Csendes-óceáni felfedezései és az első francia földkerülő útja miatt vált ismertté. Párizsban született, és bár először jogot tanult, hamar a katonai, majd a tengerészeti pályára lépett. Sokoldalú érdeklődése és tehetsége révén matematikusként is tevékenykedett, hozzájárulva az Encyclopédie méthodique-hoz.

Bougainville Csendes-óceáni útja során 1766 és 1769 között kerülte meg a Földet, így vált az első francia földkerülővé. Expedíciójának egyik legfontosabb eredménye a Tahiti-szigetek európai felfedezése volt, amely jelentős hatással volt az európaiak dél-tengeri képzeletére és a "nemes vad" mítoszára. Bougainville beszámolói és megfigyelései kulcsfontosságúak voltak a későbbi tengerészeti kutatások és a Csendes-óceáni szigetvilág megértése szempontjából.

Tahiti felfedezése: Történelmi áttekintés

Tahiti, a Francia Polinézia szívében elhelyezkedő sziget, a Csendes-óceán déli részén található. Felfedezése szorosan összefonódik az európai hajósok kora újkori tengeri felfedezéseivel, amelyek a XVII. és XVIII. században a világ távoli részeinek megismerését célozták. Tahiti nem csupán természeti szépségeivel és különleges kultúrájával hívta fel magára a figyelmet, hanem stratégiai elhelyezkedése révén is fontos szerepet töltött be a tengeri útvonalakon.

Az első európai érkezés

Tahiti első ismert európai felfedezője Samuel Wallis volt, aki 1767-ben érkezett a szigetre a Dolphin nevű hajóval. Wallis kapitány útja során találkozott a helyi lakossággal, és igyekezett barátságos kapcsolatot kialakítani velük. Ez a találkozás nyitotta meg az utat a további európai felfedezők előtt, és Tahiti hamarosan fontos megállóhely lett a Csendes-óceán felfedezése során.

Bougainville és Cook

Louis-Antoine de Bougainville francia felfedező csaknem egy évvel Wallis után, 1768-ban érkezett Tahitire. Bougainville útja során leírta a sziget természeti gazdagságát és a helyi társadalom sajátosságait, amelyek felkeltették Európa érdeklődését. James Cook kapitány, aki három nagyobb tengeri expedíciót is vezetett a Csendes-óceánon, szintén ellátogatott Tahitire. Cook első útja során, 1769-ben több hónapot töltött a szigeten, ahol részletes feljegyzéseket készített a tahiti társadalomról, kultúráról és nyelvről.

A következmények

A felfedezőutak nyomán Tahiti és környéke egyre ismertebbé vált Európában, ami növelte a régió iránti érdeklődést. A kapcsolatok kialakulása azonban nem ment zökkenőmentesen, és az európai jelenlét gyakran konfliktusokhoz vezetett a helyi lakossággal. A XIX. század során Tahiti fokozatosan Francia gyarmattá vált, amely meghatározta további történelmi fejlődését.

Tahiti felfedezése fontos fejezetet képez a tengeri felfedezések történetében. A sziget nem csupán egy új terület feltárását jelentette az európaiak számára, hanem lehetőséget is adott a különböző kultúrák találkozására és kölcsönhatására. Tahiti története rávilágít arra, hogy a felfedezések miként formálják a világot, és milyen hosszú távú hatásokkal járhatnak a globális kapcsolatok kialakulása.

Segédanyag a felkészüléshez

 https://drive.google.com/file/d/0B9z87PhXozGzSkpOUHhqMk9ncHc/view?usp=sharing&resourcekey=0-gz3ewME56zuP9cngVq5W5A

Balboa: A felfedező élete és öröksége

Vasco Núñez de Balboa (1475 körül – 1519) spanyol felfedező és konkvisztádor, akinek neve örökké összeforrt a Csendes-óceán európai felfedezésével. Balboa élete kalandos utazások és politikai intrikák sorozata volt, amelyek jelentős hatással voltak a Újvilág európai hódításának korai szakaszára. Ez az összefoglaló áttekintést nyújt Balboa életéről, felfedezéseiről és örökségéről.

Balboa korabeli festményen

Balboa elképzelt portréja az AI segítségével

Korai évek

Balboa születési helye és dátuma bizonytalan; azonban a legtöbb forrás 1475 körülire teszi Jerez de los Caballerosban, Extremadurában, Spanyolországban. Fiatal korában csatlakozott a spanyol expedíciókhoz, amelyek a Karib-tengerre és Dél-Amerikába vitorláztak, keresve az új földek gazdagságát és kalandjait.

Az Újvilágba Való Utazás

1500-ban Balboa részt vett Rodrigo de Bastidas expedíciójában, amely felderítette Dél-Amerika északi partjait. Később, 1510-ben, egy gazdaságilag kudarcot vallott vállalkozás után, Balboa elrejtőzött egy hajón, amely Santa María la Antigua del Darién-be, a mai Panamá területére vitorlázott. Itt gyorsan magas pozícióba emelkedett, és a kolónia kormányzójává vált.

A Csendes-óceán Felfedezése

szeptember 25-én Balboa történelmet írt, amikor az első európaiként megpillantotta a Csendes-óceánt, amelyet akkor "Dél-tengernek" nevezett. Ez a felfedezés jelentős fordulópontot jelentett az újvilági expedíciókban, mivel új utakat és lehetőségeket nyitott meg az ázsiai kereskedelem számára.

Politikai intrikák és halála

Balboa felfedezése ellenére sem maradhatott sokáig hatalomban. A spanyol korona részéről érkező új kormányzó, Pedro Arias Dávila (más néven Pedrarias) irigysége és politikai manőverezése végül Balboa bukását idézte elő. 1519-ben, hamis vádak alapján, hogy lázadást szervezett a spanyol korona ellen, Balboát kivégezték.

Örökség

Balboa hagyatéka vitathatatlanul jelentős a történelemben. Felfedezése megnyitotta az utat a Csendes-óceáni expedíciók számára, és elősegítette a spanyol birodalom további terjeszkedését Amerikában. Emlékét sok helyen őrzik, nevét pedig városok, parkok és emlékművek viselik szerte a világon. Balboa élete és öröksége rávilágít a felfedezők kettős természetére: egyrészt ők voltak azok, akik új területeket nyitottak meg az emberiség számára, másrészt tevékenységük gyakran járt őslakos népek szenvedésével és a természeti környezet megváltozásával. Balboa öröksége így összetett képet fest az európai felfedezések koráról, amelyek alapvetően átformálták a világot, de egyben számos etikai és morális kérdést is felvetnek a hódítás módszereiről és következményeiről.

A felfedezések kettős hatása

Balboa felfedezéseinek köszönhetően a spanyol hatalom megerősödött az Újvilágban, és új kereskedelmi útvonalak nyíltak meg Ázsia felé. Ez elősegítette a globális kereskedelem és kulturális csere fejlődését, ám ezek az előnyök gyakran a helyi népek rovására valósultak meg. A spanyol konkvisztádorok gyakorlatilag megszálló erőként viselkedtek, és gyakran brutális módszerekkel terjeszkedtek, ami őslakos kultúrák pusztulásához és súlyos társadalmi változásokhoz vezetett.

Tudományos és kulturális örökség

Balboa tevékenysége azonban nemcsak politikai és gazdasági következményekkel járt, hanem a tudományos ismeretek bővüléséhez is hozzájárult. A Csendes-óceán felfedezése katalizátorként szolgált az óceánok, áramlatok, és az Újvilág partvonalaival kapcsolatos tudás gyarapításában. Ezen felül, Balboa utazásai hozzájárultak az európaiak és az amerikai őslakosok közötti első kulturális találkozásokhoz, amelyek megváltoztatták a világ népeinek egymásról alkotott képét.

 A Megyaszói Mészáros Lőrinc Körzeti Általános Iskola versenyt (barátságos mérkőzés) hirdet 2024. április 24.-án az érdeklődő tanulóknak tankerületektől függetlenül!

Témakör: A nagy földrajzi felfedezések / Tengerész Henriktől – James Cook utolsó útjáig.
- portugál földrajzi felfedezések
- spanyol földrajzi felfedezések
- konkvisztádorok: Balboa, Cortes, Pizarro
- világkörüli utak: Magellán, Francis Drake, Bougainville és James Cook útja
- prekolumbián amerikai kultúrák: aztékok, maják és inkák

Omai

Omai, a Csendes-óceáni szigetvilág és Európa 18. századi kulturális és történelmi kapcsolatainak jelképes alakja, a dokumentumok alapján két világ között ingázó összetett személyiségként tűnik fel. Raiateában született, és élete során jelentős szerepet játszott az európai és a csendes-óceáni népek közötti kapcsolatokban. Az 1770-es években került kapcsolatba az európaiakkal, amikor James Cook kapitány második hajóútján, a 1773–1774-es évek fordulóján elhagyta szülőföldjét, hogy Angliába utazzon. Angliában 1774-től 1776-ig tartózkodott, ahol az akkori társadalom kíváncsi tekintetének középpontjába került. Számos befolyásos és tudományos körökben elismert személyiség, köztük Joseph Banks és Sir Joshua Reynolds is foglalkozott vele. Utóbbi egy híres portrét is festett róla.

Omai visszatérése a Csendes-óceánra Cook harmadik útján, 1776-ban történt, amikor Huahiné szigetére érkezett, nem messze a szülőhazájától, Raiateától. Európából számos ajándékot és hasznos tárgyat hozott magával, beleértve egy orgonát és egy bábszínházat, amelyek később, halála után, a szigetlakók közötti konfliktusok tárgyává váltak. Omai halálának pontos dátuma ismeretlen, de a 18. század végén bekövetkezett. Élete és utazásai nemcsak az európai és a csendes-óceáni kultúrák közötti kölcsönhatások szemléltetésére szolgálnak, hanem arra is rávilágítanak, hogy az ilyen kapcsolatok milyen mélyreható változásokat indíthattak el mindkét világban.

James Cook útjai

 

James Cook, aki 1728. október 27-én született Martonban, Yorkshire-ban, Angliában, az egyik legjelentősebb felfedező és tengerész a 18. században. Élete során három nagy tengeri utazást tett, amelyek során jelentős mértékben hozzájárult a Csendes-óceán és annak környékének térképezéséhez, valamint a tengerészeti navigáció fejlődéséhez.

Az első útjára 1768-ban indult, amelynek célja a Vénusz bolygó Nap előtti elhaladásának megfigyelése volt Tahitiből, ami fontos adatokat szolgáltatott a Naprendszer méreteinek meghatározásához. Cook ezen az útján felfedezte és térképezte az Új-Zélandot és Ausztrália keleti partját, ami hozzájárult e területek európai bejárásához.

A második útja (1772-1775) során Cook megkerülte a Földet délről, igazolva, hogy a déli kontinens, amelyről korábban sokan gondolták, hogy létezik, valójában sokkal kisebb, mint hitték. Ezen az útján Cook elsőként hajózott át a déli sarkkörön és térképezte ki Dél-Georgia szigetét és a Sandwich-szigeteket.

Harmadik és utolsó útját (1776-1779) az Észak-Amerika nyugati partjainak felfedezésére tette, ahol az alaszkai partoktól kezdve egészen a Hawaii-szigetekig jutott. Ezen az útján Cook első európaiként lépett kapcsolatba Hawaii bennszülött lakosságával. Sajnos, ez az utazás tragédiával végződött Cook számára, aki 1779-ben meghalt Hawaii-on egy bennszülöttekkel történt konfliktusban.

Cook munkássága alapvető jelentőségű volt a tengerészeti navigáció, a térképezés és a felfedezés terén. Részletes térképei és feljegyzései elengedhetetlenek voltak a későbbi felfedezőutak számára, és hozzájárultak az európaiak általi további terjeszkedéshez a Csendes-óceán régiójában. Cook hagyománya és felfedezései máig inspirálják a felfedezőket és a tudósokat szerte a világon.

Ismertető egy kistérségi versenyről és a hátterét alkotó módszertani elemekről

A Megyaszói Mészáros Lőrinc Körzeti Általános Iskola csapata a harmadik helyezést érte el a megmérettetésen. A versenyre 12 csapat nevezett. A nehéz és összetett feladatok ellenére, tanulóink jól vették az akadályokat és ezen a rangos versenyen kitűnő eredményt értek el.
A csapat tagjai:
Miliczki Martina, Lukács Andrea és Tálas Fanni


Az ovasottsági verseny "háttere"

Mikszáth Kálmán: A fekete város, "olvasónapló":
https://goo.gl/CqtFBz

Interaktív térkép A fekete város című mű feldolgozásához:
https://www.google.com/maps/d/viewer?mid=1UCCPAF3WDfWsMrzkJMOUvs2GCQk

Redmenta Kvíz a gyakorláshoz:
http://redmenta.com/?jumper Direktcím: Görgey

http://hungreeen.blogspot.hu/

http://hungreeen.blogspot.hu/

Megyaszó címere

Csokoládé gyűjtő, QR kód kereső játék a VIII. Országos Csokoládé Fesztiválon

http://involenmegyaszo.blogspot.hu/p/csoki-qr.html

Augusztus 21.-én 11.00 - 16.00 között!

Országos győzelem Győrben

A Megyaszói Mészáros Lőrinc Körzeti Általános Iskola csapata részt vett a nemzetközi INVOLEN verseny hazai döntőjén, ahol csak a legjobb csapatot díjazták. A jelentkezőknek el kellett készítenie adott határidőre egy hely alapú játékot. Csapatunk a megadott lehetőségek helyett egy új úton indult el és egy olyan játékot alkotott, amely bármelyik operációsrendszerrel rendelkező okostelefonnal vagy tablettel játszható, akár Internet nélkül is.

A játékról bővebben a blog oldalunkon olvashatnak! involenmegyaszo.blogspot.hu

Az INVOLEN (Intergenerational Learning for Nature Conservation Volunteers) egy innovatív projekt, melynek célja a generációk közötti és a játék alapú tanulás elősegítése, amely öt európai ország (Olaszország, Görögország, Franciaország, Magyarország és Szlovénia) természetvédelmi önkénteseit célozza meg. Magyarországon az INVOLEN projekt támogatója az MTA győri székhelyű Regionális Tudományi Kutatóközpontja.

A versenyre először több mint tíz csapat jelentkezett Magyarországról, ebből nyolc csapat nevezett és mindössze öt töltötte fel a kész játékot. A megyaszói tanulók játéka mindent tarolt a június 09.-én tartott döntőn. Az általános iskolák mellett, két győri gimnáziumi csapatot is maguk mögé utasítottak. Így Ők mehetnek Olaszországba, Firenzébe a záró konferenciára, ahol angol nyelven mutathatják be a játékukat a nemzetközi zsűri előtt. Összesen öt ország vett részt a megmérettetésen, minden országból a legjobb játékot készítők juthatnak el Firenzébe. A tét óriási, hiszen a Megyaszói Mészáros Lőrinc Körzeti Általános Iskola tanulói képviselik Magyarországot ezen az európai versenyen, ahol az első három helyezett csapatot díjazni fogják.

A csapat tagjai:
Miliczki Martina 7.a, Molnár Lilla 7.a, Tóth Eszter 7.b, Tvergyák Balázs 7.b és Lovas László 8.a osztályos tanulók; Filep Otília és Krajnyák Péter pedagógusok

http://www.rkk.hu/hu/nyuti/vezeto_hirek/involen-europai-verseny.html

Mészáros Lőrinc - napok 2015

Várak

Saját készítésű kitűző és oklevél tervek

2014. versenyei

1., A Megyaszói Mészáros Lőrinc Körzeti Általános Iskola által szervezett és 2014. március 12.-én megrendezett elődöntőn két csapat jutott tovább a másnapi  versenyre.
I. csapat: Eperjesi Nóra 8.a, Mészáros Zsófia 5.b, Kavasánszki Orsolya 7.a
II. csapat: Molnár Lilla 6.a, Miliczki Martina 6.a, Kiss Klaudia 8. b
Felkészítő és lebonyolító tanárok: Bodnár Imréné, Krajnyák Péter

2., 2014. március 13-én a Megyaszói Polgári Együttműködés Egyesület és a  Megyaszói Mészáros Lőrinc Körzeti Általános Iskola által Kiss László tanár úr emlékére „Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc” témakörében rendezett döntőn, több környékbeli iskola is képviseltette magát. Részt vett a versenyen: Legyesbénye, Tállya, Bekecs, Taktakenéz és Megyaszó csapata.
A szoros küzdelemet Megyaszó I. számú csapata nyerte, második helyezett Bekecs csapata lett, a harmadik helyet Megyaszó II. számú csapata nyerte el.
A könyvjutalmakat Dr. Kiss Bertalan az Egyesület elnöke adta át a nyerteseknek.
Felkészítő és lebonyolító tanárok: Bodnár Imréné, Krajnyák Péter

3., A Legyesbényei Általános Iskola és a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Szerencsi Tankerülete: Árpád örökében címmel vetélkedőt szervezett 2014. március 26.-án. Iskolánk csapata is részt vett ezen a megmérettetésen, ahol az ötödik helyet érték el a tanulók. A csapat tagjai: Lukács Andrea 6. b és Marokházi Luca 6. b osztályos tanulók.

Felkészítő tanár: Krajnyák Péter

4., Kísérleti jelleggel, a Megyaszói Mészáros Lőrinc Körzeti Általános Iskola Online versenyt hirdetett a Szerencsi Tankerület iskoláinak 2014. április 11.-én, "Napóleon, Európa ura" témakörben.

I. Tiszalúc csapata
II. Megyaszó csapata

 5., A Megyaszói Mészáros Lőrinc Körzeti Általános Iskola versenyt hirdetett 2014. május 13.-án az iskola tanulóinak. Témakör: A nagy földrajzi felfedezések / Tengerész Henriktől – James Cook utolsó útjáig. A versenyen összesen hat csapat vett részt, a feladatokat számítógéppel kellett megoldaniuk a versenyzőknek.

I. helyett csapat tagjai: Kavasánszki Evelin 8. b, Balogh Szilveszter 6. b és Lovas László 7. a osztályos tanulók.

II. helyezett csapat tagjai: Marokházi Luca 6. b, Durku Péter 6. b, Tvergyák Balázs 6. b és Eperjesi Nóra 8. a osztályos tanulók.

III. helyezett csapat tagjai: Tamás Alexandra 6. b, Tamás Viktória 6. b, Tóth Eszter 6. b és Eperjesi Dániel Sándor 5. b tanulók.

Felkészítő és lebonyolító tanár: Krajnyák Péter

 6., 2014. május 17.-én a Megyaszói Mészáros Lőrinc Körzeti Általános Iskola csapata, a 10. Kiss Attila olvasottsági versenyen az első helyezést érte el. A szoros megmérettetésen összesen tíz csapat vett részt a környék iskoláiból. A verseny feladatai Gál Halász Anna: Különös küldetés című művéhez kapcsolódtak. A versenyen csapatunk végig vezetett. A győztes csapat tagjai: Szabó Lili 6. b, Tóth Eszter 6. b és Eperjesi Nóra 8. a osztályos tanulók voltak. Felkészítő tanár: Krajnyák Péter

 7., A Megyaszói Mészáros Lőrinc Körzeti Általános Iskola helytörténeti vetélkedőt hirdetett 2014. június 10.-én az iskola tanulóinak. Témakör: Mészáros Lőrinc és a Dózsa György – féle parasztfelkelés; Megyaszó története.  A versenyen összesen nyolc csapat vett részt. Az első három helyezett csapat tagjai az oklevélen és az emléklapon kívül könyvjutalomban is részesültek.

I. hely.: Mészáros Zsófia 5.b, Tóth Eszter 6.b, Lovas László 7.a

II. hely.: Tamás Alexandra 6.b, Lucskai Dorina 4.a, Gecső Tamás 5.b

III. hely.: Udvari Gergő 8.b, Kovács Kristóf 4.b, Juhász Levente 4.b

Felkészítő és lebonyolító tanárok: Bodnár Imréné, Krajnyák Péter
A tanárok munkáját segítette: Eperjesi Nóra 8.a osztályos tanuló

Helytörténeti vetélkedő - Mészáros Lőrinc Napok 2014

https://drive.google.com/file/d/0B9z87PhXozGzQzFqendEZUhGcG8/edit?usp=sharing

Bakócz Tamás esztergomi érsek

Megyaszó címere

Versenyfeladatok 2014. május 13.

https://docs.google.com/forms/d/11Qhi7rCkKfZnoHL8411ootv0P06-XeADkMT4zAXupoY/viewform?usp=send_form

A nagy földrajzi felfedezések - segédanyag

https://drive.google.com/file/d/0B9z87PhXozGzSkpOUHhqMk9ncHc/edit?usp=sharing

Versenyfelhívás 2014. május 13.

A Megyaszói Mészáros Lőrinc Körzeti Általános Iskola versenyt hirdet 2014. május 13.-án az iskola tanulóinak.
Témakör: A nagy földrajzi felfedezések / Tengerész Henriktől – James Cook utolsó útjáig.
- portugál földrajzi felfedezések
- spanyol földrajzi felfedezések
- konkvisztádorok: Balboa, Cortes, Pizarro
- világkörüli utak: Magellán, Francis Drake, Bougainville és James Cook útja
- prekolumbián amerikai kultúrák: aztékok, maják és inkák

Eredmények

I. Tiszalúc csapata: 95,6% (43 pont)

II. Megyaszó csapata:91,1 % (41 pont)

Napóleon, Európa ura Versenyfeladatok (kattintsatok a hosszú linkre)

https://docs.google.com/forms/d/1SYYLjiG9QLAJdaWnQDkRDCWjxE_SWWW-jcbZ5V2tItE/viewform

Napóleon, Európa ura (segédanyag a versenyhez)

https://drive.google.com/file/d/0B9z87PhXozGzMVlZWmhIOE9ESDQ/edit?usp=sharing

Napóleon, Európa ura c. versenyhez technikai segédlet

INNEN TÖLTHETŐ LE

Rajzkiállítás Megyaszón

http://vadaszijudit.blogspot.hu/

Megyaszó rövid története

Megyaszó a  Harangod-vidék központja. A mezőgazdasági jellegű település már az emberiség őskorában is lakott volt. Az ásatások során felszínre került bronzkori leletek a budapesti Nemzeti Múzeumban és a londoni British Múzeumban is megtalálhatóak.

A honfoglalás idején hunok, avarok és szláv népek keveredve éltek itt. Erről tanúskodnak a honfoglalás kori sírok.  Egykoron a község határában hatalmas és háborítatlan ősi erdőségek voltak, melyben a legenda szerint Szent István király is örömmel vadászgatott. A szájhagyomány szerint később Kun László király töltötte itt szívesen idejét vitézeivel. Az erdőben sok medve tanyázott. Ordításuktól hangos volt a vadon. Bömbölésük lehallatszott a faluba, amely akkor még csak néhány házból állott. Innen eredeztetik a község nevét is, ami előbb Medveszó, majd Mediaszó, végül Megyaszó lett. A település címerében is egy két lábon álló, szájában dudát tartó medve látható. Egy másik feltételezés szerint a település nevét a mély és a völgy (aszó) szavak összetételéből származtatják.  1219-ben a váradi regestrumban említik először Medueszu néven.

A falu egyik műemléke a 13-14. században épült gótikus stílusú, bástyás erődfallal körülvett református templom.

A tatárjárás során elpusztult korábbi templom helyébe a 13. században, a tatárjárást követő években rakták le a ma is meglévő templom alapjait.

Birtokos családok:

Bogát – Radvány nemzetség

Czudar család

Rozgonyi család

Monaky család

Rákóczi család

A Rozgonyi család sarja, Simon egri püspök 1444-ben részt vett a várnai csatában, ahol nyomtalanul eltűnt. A várnai ütközet kimenetele a csata elején nem volt egyértelmű, hiszen Hunyadi sikeres taktikája bevált. A meggondolatlan király I. Ulászló, hogy lovagi erényeit fitogtassa, rárontott az állig felfegyverzett török elitkatonaságra, a janicsárokra. A király halála után a magyar sereg fejvesztett menekülésbe kezdett, maga Hunyadi is csak egy önfeláldozó vitézének köszönhette életét.

Megyaszó történetéhez szervesen kapcsolódik az 1514-es Dózsa György-féle parasztháború. A parasztsereg egyik alvezéréről Mészáros Lőrincről kapta a nevét a megyaszói általános iskola. Mészáros Lőrinc 1466-ban Megyaszón született, szeptember 5-én, Lőrinc napján.

A parasztháború kitörésekor 48 éves volt. Apja Mészáros Gergely foglalkozása hentes volt, mely foglalkozását kisebbik fia Miklós és ennek fia Miklós vitték tovább. Mészáros Lőrinc iskolázott, korához viszonyítva művelt ember lehetett, aki papi hivatása mellett a végvárakban is vitézkedett.

A hagyomány szerint együtt tanult rokonával az aszalói Kecskés Tamással, s itt szövődött rokoni kapcsolatukon túl, őszinte, mély barátságuk. Feltehetően budai papoknál tanultak. Tanulmányai végeztével Ceglédre került és itt is állt szolgálatba. Az 1514-es parasztháborúval kapcsolatos források gyakran megemlítenek egy bizonyos Lőrinc papot, mindig más elnevezéssel pl.: nagybotú Lőrinc, ceglédi Lőrinc pap stb… Feltételezhető, hogy ezen elnevezések Mészáros Lőrincre vonatkoznak. Előfordulhat azonban az is, hogy több Lőrinc nevű pap szolgált Dózsa György seregében. Mészáros Lőrincről azt tartják a források, hogy Dózsa Györgynek nemcsak az egyik alvezére, hanem személyes jó barátja is volt. Lőrinc pap volt az aki folyamatosan hangoztatta a népnek, hogy nem a pogány ellen kellene fegyvert fogni, hanem a magyar nemesek, főurak ellen. A parasztháború kimenetelét ismerjük.

Temesvárnál Szapolyai János erdélyi vajda szétveri a parasztsereget, a megmaradt fegyveresekkel Lőrinc pap Erdélybe vonult. Miután az Ő seregrészét is megsemmisítik, a barátot elfogják és máglyán megégetik.

1526. augusztus 29.-e az ország tragédiája. Mohácsnál nemcsak a hadsereg semmisült meg, hanem a főurak nagy része is odaveszett. Egyedül egy nagyobb sereggel és ami még inkább fontos, hatalmas vagyonnal rendelkező főnemes maradt: Szapolyai János. Az 1505-ös rákosi-végzésre hivatkozva királlyá koronáztatta magát. Ellenfele Habsburg Ferdinánd volt, így előfordulhatott az, hogy Magyarországnak két királya is legyen egyszerre. Szapolyai halála után Ferdinánd fegyverrel vonult az ország szíve, Buda ellen azonban, Szapolyai hűbérurának, II. Szulejmán seregének közeledtére elvonult az ostromló Habsburg sereg. A kegyelmes padisah, azaz a szultán, cselvetéssel elfoglalja Buda várát.

1541-ben az ország három részre szakad: Királyi Magyarországra, Erdélyi fejedelemségre és Török Hódoltságra. Megyaszó mivel a Királyi Magyarország területén feküdt, de közel a Török Hódoltsághoz állandó portyának, martalóc támadásnak volt kitéve.  Az állandó fenyegetettség miatt sokan elköltöztek, helyükbe új családok telepedtek le. Egy-egy sikeresebb török „vendégjárás” után a falu szinte teljesen elnéptelenedett.

1567-ben Hasszán temesvári pasa serege végigdúlta a Hernádmenti és Harangodi településeket. A falut és a templomot elpusztítják. A templomot 1615-ben építették újjá, ekkor épült a saroktornyos, lőréses erődfal.

A Bocskai szabadságharc idejében már jelentős település volt. A fejedelem az 1600-as évek elején hajdúkat telepített a községbe, ekkor emelkedett Megyaszó mezővárosi rangra.  1656-ban Megyaszót a törökök pusztították el. 1713-ban földrengés, 1750-ben pedig tűzvész pusztított a faluban, de mindig újraépítették.

1831-ben kitört a kolerajárvány, ez a járvány  megtizedelte a település lakosságát. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban való részvételről csak kevés forrás maradt ránk.

Néhány helyi lakos részt vett az ütközetekben pl. a piski csatában, de van olyan is aki egy számunkra szomorú helyszínen, Világosnál jelen volt a fegyverletételnél.

Külterjes mezőgazdasággal, és állattenyésztéssel foglalkoztak az itt élők. Az I. világháború hatalmas emberi és anyagi veszteségeket okozott. A bevonultak közül sokan  nem tértek vissza.

Mint minden nagyobb konfliktus a II. világháború alatt is sokat szenvedett Megyaszó lakossága…

A falu északi részén áll a Baksi halom, mely egy népvándorlás kori sírhely. A község határának legnevezetesebb része a híres Csákó bánya, amelyben ma már fejtés nem folyik. A nevét a hely alakjáról kapta. Leghíresebb képződményei, a megkövesedett fák, más néven faopálok.  A fakő tulajdonképpen elkovásodott fatörzs, amelyben nem a fa alakul át közvetlenül kővé, hanem csak a szerkezeti elemei maradnak meg. A kova többnyire jáspis- (vagyis szemcsés) formában jelenik meg benne, ritkábban kalcedonként vagy opálként (faopál.  Akkor  alakul ki jó minőségű fakő, ha az elhalt fát gyorsan befedi a finomszemcsés üledékes kőzet. Ezáltal a fa külső szerkezete konzerválva marad, az ezt körülvevő kőzetben.  A szerves részek a keringő vizek segítségével kioldódnak, és helyükre beépülnek az ásványi anyagok. Ha ez megfelelően lassan tud végbemenni, akkor a fa belső szerkezeti részei, az évgyűrűk vagy akár a férgek járatai is megmaradhatnak. A kristályosodási folyamat során azonban egészen új rajzolatok is létrejöhetnek.

A környéki dombokon, szántókon különösen gyakran bukkan fel a több millió éves növénymaradványokat konzerváló faopál, illetve a tej-, üveg-, nemes-, és jáspisopál. A Megyaszó melletti lelőhely védetté nyilvánítását az elszaporodott üzleti célú gyűjtés megakadályozása tette szükségessé.