A bethleni konszolidáció

Különösen ajánlott a 8. osztály számára!

Teleki Pál

Bethlen István

I. Teleki Pál miniszterelnöksége

- korábban az ABC tagja, a szegedi kormány külügyminisztere

- miniszterelnöksége: 1920. július – 1921. május

- kormányának intézkedései („konzervatív konszolidáció”):

(1) a fehérterror felszámolásának megkezdése

(2) földreformtörvény (Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter)

(3) numerus clausus („zárt szám”) törvény

(4) 1921/III. tc. a szélsőséges mozgalmak ellen

- IV. Károly sikertelen visszatérési kísérlete („királypuccs”) => a kisantant megalakulása, => Magyarország külpolitikai elszigetelése

- belpolitikai válság => Teleki lemondása

- 1921 – 1931: Bethlen István miniszterelnöksége

- súlyos bel- és külpolitikai nehézségek

II. A külpolitikai bonyodalmak

- területi kérdések rendezése (pl. Pécs környéke)

- revíziós siker: népszavazás Sopronban („civitas fidelissima”)

- 1921. október: IV. Károly második királypuccsa (sikertelen; budaörsi „csata”) 1921. november 6.: a Habsburg-ház, trónfosztása

III. Bethlen István belpolitikája

- az ellenforradalmi rendszer teljes konszolidációja („bethleni konszolidáció”)

- 1921. december: „Bethlen-Peyer paktum” (megegyezés a szociáldemokratákkal)

- egyesülés a kisgazdákkal => egységes és erős kormánypárt (1922. április: Egységes Párt)

- törvénytelen módon új választójogi rendelet (nyílt szavazás vidéken; a választójog szűkítése)

- nem jött létre valódi demokrácia

- a kormányzói jogkör folyamatosan növekedett

IV. Revíziós törekvések

- jelszavak, jelképek, plakátok, irodalmi és képzőművészeti alkotások

- az egész társadalmat áthatotta (óvodák, iskolák is!)

- nemzetközi visszhang (és felháborodás), pl.:

(1) Lord Rothermere: Daily Mail (cikksorozat, 1927)

(2) Justice for Hungary repülőút (1931)

- az eredményes revízióhoz nagyhatalmi támogatók kellenének

- kilépés az elszigeteltségből:

(1) 1923: belépés a Népszövetségbe

(2) 1927: magyar-olasz szerződés

V. A gazdasági stabilizáció

- a Monarchia gazdasági rendszere szétesett

- a gazdasági kapcsolatok megszűntek

- a magyar gazdaság romokban hevert

- nyersanyaghiány, munkanélküliség, infláció

- 1923: népszövetségi kölcsön (20 évre, 250 millió korona) => pénzügyi stabilizáció:

(1) a Magyar Nemzeti Bank létrehozása

(2) új pénznem: pengő (1926)

- 1920-as évek második fele: szerény gazdasági fellendülés (1927: elérte a háború előtti szintet)

- DE: 1931-re 4,3 milliárd pengő az ország tartozása

Tisza Kálmán

Tisza Kálmán (1830. dec. 16. – 1902. márc. 23.):

- 1830. dec. 16-án Geszten született,
- a Batthyány-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztériumában segédfogalmazó,
- az 1861-i országgyűlésen a képviselőház alelnöke,
- a kiegyezést a Deák által megvalósított formában ellenezte,
- 1875. márc. 1-én megteremtette a Szabadelvű Pártot,
- tőle függő képviselők tömegével, az ún. mamelukokkal biztosította a pártegység fennmaradását,
- az ő idejére esik a dualista államberendezkedés megerősödése, végleges formáinak kialakulása, valamint a két állam dualista együttélésének legkonszolidáltabb periódusa,
- 1878-ban kedvezőtlenebb feltételekkel megújította a gazdasági kiegyezést Ausztriával,
- az állami számvevőszék és adóadminisztráció megszervezése,
- a csendőrség és a bp.-i államrendőrség felállítása,
- a polgári büntetőtörvénykönyv (Csemegi-kódex), az iskolatörvények (Trefort),
- Kormányzati módszereinek belső ellentmondásai, táborának korruptsága, az ellenzékkel szembeni erőszakossága az évek során aláásta tekintélyét,
- bukása 1890-ben következett be, amikor sikerült azt a látszatot keltenie, hogy az emigráns Kossuth Lajos magyar állampolgárságának védelme miatt az udvar kényszerítette lemondásra,
- haláláig pártjának egyik prominens tagja maradt,
- politikai körökben „Generális” néven emlegették.

„Kálmán vézna volt, fehér bőrű, kék szemű és rendkívül zárkózott természetű. Állítólag kitűnt tehetségével, intelligenciájával és határozottságával, és ezért apja vele foglalkozott gyermekei közül a legtöbbet, meg azért is mert benne látta leginkább saját magát.”
„Kálmán alkatánál fogva nem volt katonának való, de azért 1848 márciusában ő is belépett a Nemzetőrségbe. Báró Podmaniczky Frigyes az emlékirataiban leírja, hogy 1848. október 18-án indultak el gőzhajón az ’első kis hadjáratra’, amelyben mind Podmaniczky, mind Tisza Kálmán részt vettek”
„Kortársai fiatal kora ellenére öregnek látták, hamar ráragadt a ’generális’ név is. A miniszterelnöki székben töltött 15 év aztán tényleg megöregítette.”
„Idővel Tisza tekintélye olyan korlátlan lett, hogy nemegyszer még Ferenc Józsefet is meghátrálásra késztette. Puritán személyisége és nagy öröklött vagyona folytán hozzá nem ért fel az a sok kisebb – nagyobb botrány, ami hívei érvényesülését kísérte, de elnézte, sokszor fedezte nem éppen kifogástalan manővereit, a politikai manipulációkban pedig maga is kihasználta az anyagi – hatalmi lekenyerezés eszközeit.”
„És nem a folytonos szóharc edzése teremt-e oly debattereket, mint a minő Tisza Kálmán, a kinek a parlamenti ügyessége s viták felett való uralkodó képessége csak ritkán jut osztályrészül pártvezérnek s ha jut, csak ott juthat, a hol a politikai és parlamenti életnek nagy előzményei vannak.”

Horthy Miklós élete a kormányzóságig

1868-ban született Kenderesen. Debrecenbe járt elemi iskolába. Szigorú neveltetésben részesült. Szülei egy soproni német nyelvű gimnáziumba íratták. Ez után Fiuméba ment a Tengerészeti Akadémiára. Gyerekkorától szerette a sportot: lovagolt, úszott, teniszezett, vitorlázott és focizott, valamint szenvedélyes vadász volt. Anyanyelvi szinten beszélt németül, valamint jól tudott angolul, franciául, olaszul és horvátul.

1901- ben vette feleségül egy Arad megyei katolikus birtokos lányát, Purgly Magdolnát. Két lányuk, Magdolna, és Paulette, és két fiuk, István és Miklós született, de közülük sajnos csak az idősebb fiú, Miklós élte meg az öregkort, a többiek fiatalon haltak meg. Ferenc Józsefnek volt az egyik szárnysegéde 1909 és 1914 között. Az első világháború ideje alatt különböző hajókon töltött be parancsnoki rangot, köztük a Novara gyorscirkálón is. Több döntő ütközetet nyert meg az Antant csapatokkal szemben,s az egyiken meg is sebesült, de betegágyából is győzelemhez segítette flottáját.

Horthyt is összetörték érzelmileg az 1918-as események, mivel megszűnt létezni a monarchia, a történelmi Magyarország és a flotta. Az ekkori „csendes időszak” alatt Horthy konzervatív maradt, forradalomellenes, ám Kun Béla politikája miatt még jobban elítélte a szovjet-Oroszországot és a kommunizmust. Az 1918-ban megalakult szegedi ellenkormány őt kérte fel, hogy legyen a megszállt Magyarország hadügyminisztere. Majd ő lett az itt (Szegeden) felállított hadsereg tábornoka, habár már elmúlt 50 éves, mégis ereje teljében volt, s hazánkban ő volt a legalkalmasabb e tisztség betöltésére. Horthy haderejével együtt áttelepült Siófokra, kerülve a megszálló román katonákkal történő összetűzéseket. Megtorló hadjárat indult mindazok ellen, akiknek bármiféle köze is volt az 1918-19-es forradalomhoz. Ellenforradalmi rendszert hoztak létre, amit „fehérterrornak” is hívunk. Jellemző volt rá a jogrend teljes hiánya, az erőszak és a bosszúállás. 1919-ben, közeledve a békeszerződés megkötéséhez megalakult a Huszár Kormány, Huszár Károly vezetésével, amit mind a magyar politikai erők, mind az Antant elismert. Ezután megtörtént George Clerk brit diplomata közreműködésével a román csapatok kivonása a fővárosból. Ekkoriban az országnak még nem volt saját hadserege, így az újonnan megalakult Friedrich István vezette kormány nem tudta megerősíteni a hatalmat a román csapatok által visszavett területeken. Ám ekkor megjelent Horthy seregeivel, s egy alárendeltségi szerződést kötött meg a kormánnyal, miszerint ő maga, s hadserege az ország szolgálatába állnak. 1919. november 16-án történt meg Horthy emlékezetes bevonulása Budapestre hófehér lován. És ekkor a Gellért téren dorgáló, számonkérő beszédet intézett a főváros lakosságához. A fővárosiak mindezek ellenére hősként fogadták a tábornokot.

1920 januárjában nemzetgyűlési választásokat tartottak a meg nem szállt területeken. A széleskörű, titkos, nőkre is kiterjedő választójog alapján tartott választásokon a KNEP és a Kisgazdapárt döntő többséget szerzett. Az új nemzetgyűlésben legelőször az államforma kérdésében kellett megoldást találni: Magyarország államformája királyság maradt, de király nélkül. Az ideiglenes államfő szerepét pedig a parlament által választott kormányzó töltötte be. 1920. március 1-jén a nemzetgyűlés Horthy Miklóst Magyarország kormányzójává választotta. Ő lett a „legfőbb hadúr”. Horthy korlátozott királyi hatalommal rendelkezett, bár később többször is kibővítették jogkörét. Ez az ideiglenesnek szánt megoldás azonban egészen 1944-ig érvényben maradt, s ezt az időszakot nevezik Horthy-korszaknak.

Az ókori India

A Kr. előtti III. évezredben nomád őslakosok alakítottak ki kultúrát az Indus völgyében. Többek között virágzó városokat építettek. Ezeket a városokat falak vették körül, a városokban erődítményeket építettek. A városban az egyenes utcákon téglaházak álltak, a házakon kívül fürdők és gabonatárolók is. A városokban csatornák is voltak. Az őslakosok értettek cserépedények készítéséhez, az üveg megmunkálásához és a bronzöntéshez.

A Kr. előtti II. évezredben indoeurópai állattenyésztő törzsek nyomultak be az Indus völgyébe, teljesen elpusztítva az őslakosok városait. Hatalmas zsákmány került a bevándorlók kezébe. A magukat előkelőknek, vagyis árjáknak nevező fegyveres arisztokrácia mellett kialakult a papi arisztokrácia, a szegényebbekből parasztok, kézművesek vagy kereskedők lettek. Az őslakosok jogfosztottak lettek, vagyis dravidák: búza, árpa, datolya, dinnye és gyapot termesztésével foglalkoztak. Kisebb-nagyobb államok jöttek létre, melynek élén rádzsák, vagyis királyok álltak.

Ezután kezdődött meg a harc a hatalomért a fegyveres arisztokrácia és a papság között. Ez a papi osztály győzelmével végződött. A társadalom ekkor merev formát öltött. Ki milyen társadalmi osztályba született, abból nem tudott feljebb kerülni. Ezeket az osztályokat nevezzük kasztoknak. Az ókori Indiában 4 kaszt létezett. Az első és legmagasabb kaszt a brahmana, a papok kasztja volt. Az ő feladatuk a tanítás, a Védák tanulmányozása és áldozatbemutatás voltak. A második osztály a harcosoké, neve ksatrija. A harcosok feladata a védelem, az adományozás és a Védák tanulmányozása. A termelők csoportja a vaisja. Feladatuk a kereskedelem, a pénzkölcsönzés, a földművelés és a Védák tanulmányozása. Az utolsó kaszt a súdra, az érinthetetleneké. Egyetlen feladatot írtak elő nekik: az előző kasztok szolgálatát.

Egységes állam csak a Kr. előtti III. században jött létre, Asóka király uralma alatt.

Az indiaiak műveltségének alapja a vallás szerepe. Fontosak a Védák és a lélekvándorlásban való hit.

A KÍNAI NAGY FALRÓL KÉPEK

A KÍNAI NAGY FAL

Archeológusok kutatása felfedte: a Kínai Nagyfal hosszabb, mint azt eddig hittük - jelentette a kínai állami hírügynökség pénteken. Mintegy ötszáz kilométernyi ,,falat" találtak a xinjiangi sivatag közelében. Ez a terület korábban nukleáris kísérleteknek adott otthont.

Kína északnyugati területén, Xinjiang közelében, archeológusok csoportja ötszáz kilométer hosszú falrészt találta. A hosszú építményt egyértelműen a Nagyfal egy szakaszaként kell kezelni. A Nagyfal hossza ezzel a szakasszal együtt most már eléri a 7200 kilométert.

A Kínai Nagyfal építéséhez mintegy kétezer éve, pontosan ie. 231-ben kezdtek hozzá. Az monumentális vállalkozás célja az északi nomád törzsek távoltartása volt. A Kína első számú nemzeti szimbólumának tekintett, kétezer éves építményt szinte minden kínai dinasztia renováltatta már.

A Selyemutat védte

Kínai szakértők szerint az egyetlen, űrből is látható ember alkotta építménynek azonban más célja volt. Ezen elmélet szerint az ősi és híres Selyemút védelme volt a Fal feladata, mely párhuzamosan fut a hosszú építménnyel.

Mindeddig abban a hitben élt a világ, hogy a Fal nyugati vége a Gansu melletti Jiayu-erőd. A mostani résszel megtoldva azonban jóval nyugatabbra került ez a pont. Szakértői vizsgálatok bebizonyították: a falrész formája és méretei arra engednek következtetni, hogy további szakaszok vannak még az ismert sárga homokkőből és a drága yarrah fából megépítve - ismeretlenül.

A rejtélyes Nazca vonalak

Peruban, az Andok hegyvonulatai és a Csendes-óceán között mintegy 520 km²-nyi területen rejtélyes vonalak, geometriai alakzatok, ún. geoglifák rajzolódnak ki a rendkívül száraz, sivatagi köves talajon. Jelentésük, céljuk évszázadok óta megoldatlan rejtély.

Már a 16.–17. századi spanyol felfedezők is említést tettek a világ legnagyobb grafikai műalkotásáról, azonban az szinte az 1920-as évekig ismeretlen maradt, addig, amíg Julio Tello, perui régész le nem írta formáit. Az 1930-as évek elejétől tájékozódási pont lett a pilóták számára, de csak 1941 után kezdtek komolyan foglalkozni az ábrákkal, miután dr. Paul Kosok amerikai régész és felesége a Nazca hátságra utazott.A vonalakat mintegy 1500–2000 éve, az inka hódítást megelőzően a Kr. e. 100 és Kr. u. 600 között virágzó Nazca-kultúra népessége hozta létre. A mintázatokat úgy „vésték” a felszínbe, hogy az alakzatok mentén a mélyebben fekvő könnyebb homokrétegről eltávolították a ránehezedő felső, kavicsos réteget. A geoglifák madarakat, emlősöket (pl. kolibrit, majmot, embert), és geometriai alakzatokat (spirálisokat, háromszögeket, trapezoidokat, párhuzamos vonalakat) ábrázolnak, méreteik lenyűgözők, egy ábra nagysága akár a több száz métert is elérheti. A világ legnagyobb rejtélyeinek egyike, miként is voltak képesek ilyen szabályos formákat kialakítani, és egyáltalán miért, milyen célból.

Több elmélet látott napvilágot, de a valódi magyarázat még várat magára. Egyes szakértők szerint a Nazca-vonalak vallási szertartásokban játszhattak szerepet, mások úgy vélik, csillagászati naptárként szolgálhattak, de volt, aki szerint vízlelőhelyeket jelölnek. A helyiek legendái szerint a Nazca-vonalak félistenek, a viracochák művei.

Dr. Paul Kosok szerint a Nazca hátság "a világ legnagyobb csillagászati könyve". Ezt az elméletet követte dr. Maria Reiche, német csillagász és matematikus, aki az 1940-es évek közepétől vizsgálta a rajzolatokat. Meggyőződése szerint a vonalak a Nap, a Hold, a bolygók és a csillagok, egymáshoz képest várható helyzetét jósolták meg, és segítségükkel állapították meg minden évben a vetés pontos idejét, a folyókban a víz megjelenését s az aratás megfelelő időpontját, de használhatták őket a nyári és téli napforduló, a tavaszi és őszi napéjegyenlőség, valamint a nap- és holdfogyatkozások időpontjának kiszámítására is. Azonban az 1968-ban végzett komputeres vizsgálatok nem támasztották alá dr. Reiche teóriáját.

Egy másik teória szerint minden vonal egy családhoz vagy rokonsági kapcsolatban álló klánhoz tartozhatott, akik rendszeresen karbantartották saját ösvényüket. A nagy vonalak, négyszögek és trapézok egy teljes közösséghez tartozhattak, az állatfigurák a szentképek szerepét töltötték be, ahol az ősök tiszteletére tartott ünnepeken az egész falu hálaadásra és közös imára gyűlt össze.

Egyes kutatók hidrogeológiai mérései szerint a minták egy része földalatti vízlelőhelyeket jelöl. Az elmélet szerint a nazca indiánok ezekkel a geoglifákkal jelölték meg azokat a helyeket, ahol víztartalékokra bukkantak, mivel a földtani törésvonalakhoz kapcsolódó források és felszíni kibúvások sokkal megbízhatóbb, és gyakran jobb minőségű vízforrást jelentettek számukra, mint a folyók. A kutatások során szoros összefüggést fedeztek fel bizonyos minták és a hidrológiai jellemzők között. A geoglifák térbeli elhelyezése gyakran egybeesik a sziklaágyban levő földalatti törésvonalakkal, víztartókkal, a törésvonalak nyomvonala fölött trapezoid alakzatokat találtak, amelyeknek a szélessége megegyezett annak a zónának a szélességével, amelyben a talajvíz nagyobb mennyiségben összegyűlhetett és a völgyek irányába folyhatott. A háromszögek olyan területek irányába mutatnak, ahol a törésvonalak hegygerinceket kereszteznek, illetve a geoglifák határát lezáró cikkcakkos vonalak nagy valószínűséggel a víz elfogyását, hiányát jelzik.

A Nazca-vonalakban kirajzolt biomorf alakzatok (növények, állatok és emberek) szinte teljesen megegyeznek a Nazca-kultúrából fennmaradt cserépedényekbe vésett mintákkal. Az ábrázolt állatok közül a kondorkeselyű kivételével egyik sem honos ezen a vidéken, de a pók alakzat (Ricinulei faj) is a világ egyik legritkább pókfajának sematizált rajza, amely csak az amazóniai esőerdők legérintetlenebb részein él. Honnan ismerhették, és hogyan voltak képesek ilyen mikroszkopikus részletességgel ábrázolni?

Azonban a rejtélyek további kérdéseket is felvetnek. Például a hatalmas ábrák igazán csak madártávlatból láthatók. Mégis hogy tudták ilyen pontossággal megalkotni őket? Talán már ismerték a repülést, és a levegőből irányították a folyamatot? Az elképzelés, miszerint a nazca indiánok már képesek voltak repülni, két forrásból ered. A környéken talált cserépedények festett képeinek némelyike ábrázolhat akár léghajót vagy sárkányrepülőt is, és sok vonal végén kör alakú "égetőgödröket" találtak, amelyek hőlégballonok felszállóhelyei is lehettek, illetve a sírokból előkerültek olyan szövetek is, amelyek szövése finomabb a mai ejtőernyők alapanyagáénál, és erősebb, mint amiből a hőlégballonokat készítik. Amerikai kutatók léghajót építettek, hogy bebizonyítsák, elméletük nem alaptalan. Olyan anyagokból és technológiával építették meg repülő járművüket, amellyel a nazcák is rendelkeztek. Az 1975-ben tett kísérletben a Condor I. helytállt. A teória tehát lehetségesnek tűnik, de hogy valójában is így történt, még bizonyításra szorul.

A Nazca-vonalak sajnos lassú pusztulásnak indultak, amiért leginkább a felelőtlen turisták, a perui kormány nemtörődömsége és az illegális aranybányák tehetők felelőssé. Hiába került fel a terület 1994-ben a Világörökség listájára, úgy tűnik, hogy a perui hatóságok nem képesek megfelelő védelmet biztosítani a Nazca-fennsíknak.

Mészáros Lőrinc Napok

A bemutató letölthető innen:

http://www.wikiupload.com/download_page.php?id=190516&code=4012

download file =>betű és/vagy számkód beírása => get (vagy Enter)

Etruszk városok

Mit jelent a tümen kifejezés?

Tömény vagy más alakban tümen, tyumen: 10 000 főt számláló katonai egység a sztyeppei népeknél (hun, magyar, mongol, török). A tízes rendszerű katonai szervezettség legmagasabb foka (tized, század, ezred, tömény). Mai fogalmaink szerint leginkább a hadtestnek felel meg.

Etruszkológia

A jegyzet innen tölthető le:

Ha bejön az addat.hu oldala akkor => ingyenes letöltés (30s-ról indul a visszaszámláló) => Letöltés.

http://addat.hu/42d3390a/Etruszkol%C3%B3gia.pdf.html

Magyar Néprajzi Lexikon

http://mek.niif.hu/02100/02115/html/

Magyar Életrajzi Lexikon

http://mek.niif.hu/00300/00355/html/

1956

Az 1956-os eseményekkel foglalkozó weboldal, ajánlom mindenkinek a figyelmébe!

http://www.rev.hu/sulinet56/online/naviga/index.htm

Hieroglifa alap ABC

Egyiptomi istenek

A rendiség kialakulása

I. Változások a gazdaságban a 14-15. században
1300-as évek közepe: lehűlt az éghajlat => csökkentek a terméshozamok => gyakori éhínségek, pusztító járványok => csökkent a népesség
következmények:
(1)a falvak elnéptelenedtek, pusztákká váltak
(2)az elhagyott földeket legelőnek használták
(3)elterjedt a juhtartás (gyapjú)
(4)a földesurak saját kezelésű földjeiket bérbe adták vagy telekként kiosztották
a nem céhes gazdasági ágakban látványos fejlődés kezdődött:
(1)új eljárások
(2)új eszközök (pl. szövőszék, vízimalom)
(3)növekvő termelés (pl. posztóipar)
megnőtt a pénz szerepe: pénzváltók, bankok

II. „Ami sokakat érint, sokaknak kell megerősíteni”
a pénzjáradék elsőrendűvé válásával lazult a parasztok személyi függése => szabad bérlőkké válhattak
a hűbériséget fokozatosan felváltotta a rendiség
a rendiség kialakulását befolyásoló tényezők:
(1)a hűbéri kötelékek folyamatosan lazultak
(2)a városok és a papság önálló, kiváltságokkal rendelkező csoportként elkülönültek a társadalom többségétől
(3)a király hatalma az emberektől származik, ezért meg kell osztania azt a rendekkel
rend: a társadalom azonos jogokkal és örökölhető kiváltságokkal rendelkező, érdekeit együtt védelmező tagjainak csoportja
három rend: nemesség, papság, polgárság
a rendek gyűlése (rendi gyűlés) korlátozta a király hatalmát (szavazás az új adókról és törvényekről)

Videofelvétel a két diktátorról

Kiegészítő a tananyaghoz! Kattints a névre és nézd meg a video-t!

Joszif Visszarionovics Sztálin

Adolf Hitler

Úton az újabb háború felé

I. Diktatúrák Európában
- nagy gazdasági válság + nemzetiségi konfliktusok => szélsőséges pártok előretörése => a demokrácia felszámolása => diktatúrák kiépülése
-1936-1939: spanyol polgárháború („a második világháború főpróbája”):
(1) jobboldali lázadás a baloldali kormány ellen
(2) Hitler, Mussolini: a jobboldali felkelők támogatása
(3) Sztálin: a baloldal támogatása
(4) jobboldali győzelem: Francisco Franco tábornok katonai diktatúrája

II. Olaszország és Japán hódításai
Olaszország:
(1) Mussolini célja: olasz birodalom a Földközi-tenger térségében („római nagyság”)
(2) 1936: Etiópia (Abesszínia) elfoglalása
Japán:
(1) militáns nacionalizmus
(2) Hirohito császár, Tanaka tábornok
(3) 1931: Kína elleni agresszió => Mandzsúria elfoglalása
(4) további célok: Délkelet-Ázsia, Csendes-óceán szigetvilága

III. A német terjeszkedés
1938. március: bevonulás Bécsbe, Ausztria bekebelezése
1938. szeptember 29.: müncheni négyhatalmi konferencia => Csehszlovákiának le kellett mondania a Szudéta-vidékről (Chamberlain brit miniszterelnök „megbékítési politikája”)
1939. március: a németek megszállták Csehországot => Cseh-Morva Protektorátus + szlovák bábállam => Csehszlovákia eltűnt a térképről
1939. március: Litvánia átadta a Memmel-vidéket (stratégiai jelentőségű)
Hitler becsapta a nagyhatalmakat, de azok nem léptek fel ellene (görcsös ragaszkodás a békéhez)

IV. Az új célpont: Lengyelország
1938. október: német követelések:
(1) Danzig (Gdansk) „szabad város” visszaadása
(2) német extraterritoriális (a korridoron keresztül) vasút és autópálya építésének engedélyezése
lengyel elutasítás + garancia- és szövetségi szerződés Nagy-Britanniával és Franciaországgal (1939. április- szeptember)
1939. augusztus 23.: német-szovjet megnemtámadási szerződés (Molotov-Ribbentrop paktum):
(1) kölcsönös megnemtámadási és semlegességi szerződés
(2) titkos záradék: érdekszférák meghatározása, területek felosztása

A sztálini Szovjetunió

I. A Szovjetunió létrejötte
-1917-től bolsevik diktatórikus rendszer
-vörösterror
1922: a Szovjetunió megalakulása, 4 terület egyesítése
(orosz vezetéssel):
(1) Oroszország
(2) Ukrajna
(3) Belorusz
(4) Kaukázusontúl
-szövetségi köztársaság

1924: Lenin halála => utóda J. V. Dzsugasvili („Koba”, „Sztálin”)
súlyos elnyomás, diktatúra
eszmerendszere: sztálinizmus

II. Sztálin önkényuralmának kiépülése
-szélsőséges diktatúra
-politikai ellenfelek eltávolítása
-tisztogatások a Szovjet Kommunista Párt (SZKP) vezetésében és a hadsereg vezetésében
-végrehajtó: belügyi népbiztosság (NKVD)
-a terror az egész lakosságot rettegésben tartotta (besúgók)
-munkatáborok (Glavnoje Upravlenyije Lagerjami => „gulág”: központi irányítású táborok)
-személyi kultusz

III. A tervgazdálkodás bevezetése
-az 1920-as évek végétől központi tervek a gazdaság irányítására
-„tízéves terv”: erőltetett iparosítás (nehézipar)
-a gazdasági rendszer eltorzult

IV. A mezőgazdaság kollektivizálása
-a parasztság kiszipolyozása (állami beszolgáltatások)
-a paraszti magántulajdon felszámolása (kollektivizálás)
-közös gazdaságok (termelőszövetkezetek) létrehozása
-paraszti ellenszegülés => brutális fellépés => a gazdag parasztok (kulákok) a „fő ellenség”
-nagy mértékben csökkent a mezőgazdasági termelés => éhínségek

Linkajánló

Néhány történelemmel foglalkozó weboldal:

http://mult-kor.hu/

http://toriblog.blog.hu/

http://www.niif.hu/rendezvenyek/networkshop/99/cdrom/eloadas/134/fomenu/main.htm

http://www.huszadikszazad.hu/

Néhány kép Gilgamesről

A GILGAMES EPOSZRÓL

A VILÁG legelső irodalmi műve a Gilgames eposz. Ez a mű az ókori Közel-Kelet legjelentősebb költői alkotása, s minden valószínűség szerint az emberiség legelső nemzeti eposza. A burjánzó cselekményű és gondolatgazdag eposz Gilgamesnek, Uruk város legendás ie. 2700 körül uralkodott királyának mitikus története. Élő alakról szól az eposz, aki legendás uralkodó és nagy zsarnok is volt egyszerre.

Az isteni származású hős emberfeletti tetteket visz véghez: ő építi fel Uruk falait, majd elűzi Innana-Istar istennő által ültetett nyárfában rejtőző kártékony szörnyeit. Innana a féltékeny istennő sértett hiúságában azért tör a hős elpusztítására, mert Gilgames visszautasítja szerelmi felkínálkozását. Mikor Gilgames elhatározza, hogy egy olyan tornyot épít, amely az égig, az istenek honáig ér - elküldik a Inanna templom főpapnőjét Enkiduhoz, a vademberhez, hogy szelidítse meg azt, és küldje Gilgames legyőzésére. Gilgames és Enkidu sokáig küzdenek, de egyikük sem bírja legyőzni a másikat végül barátságot kötnek. Barátjával, Enkiduval legyőzi Humbabát, a szent cédruserdő rettenetes őrét, majd Innana-Istar istennő égi bikáját. Gilgames varázserejével munkára kényszeríti a város fiait, ám hatalmának varázseszközei az alvilágba hullanak. Fontos momentuma az eposznak, hogy Gilgames varázserejét a birtokában lévő tárgyaktól nyeri. Barátja, Enkidu leszáll az alvilágba értük önfeláldozóan, de nem tud visszatérni, ezért Gilgames barátja után megy. Sikerül megszereznie a tenger fenekéről az életgyökeret, de egy kígyó elrabolja tőle. Enkidunak csak a testét tudja felhozni, feltámasztania nem sikerül. Az óbabiloniai elképzelések szerint alvilágban, a holtak a földi érdemeik vagy vétkek szerint élnek tovább. Ez a kereszténység menny és pokol elképzelésével összhangban lévő elképzelés, ami az ószövetségben sem szerepel, és az újszövetség sem ír róla feketén-fehéren. Gilgames találkozik ősével, Um-napistivel, aki a halhatatlanságról, valamint a vízözönről mesél, melyet az istenek bocsátottak a bűnös földre.

Ebben, és más iratokban leirják sumérok a saját eredetüket.

A saját állításuk szerint őket isteni erővel rendelkező lények, a dingirek teremtették, a MÉH segítségével. Leírják, hogy az özönviz előtti koszakban 260 000 ezer éven át 200 király uralkodott és fel is sorolják őket. Tölük vették át a Biblia ehhez képest nyúlfarknyi származási listáit. Ha a 260000 ezer év holdév akkor is 20000 évet jelent. Tekintve, hogy az őket közvetlenül megelöző AL-UBAID kultúra egyes lelőhelyein 14 réteget is találtak, és elképzelhető, hogy több rétegű tell-kőzet is van, nem lehetetlen, hogy a 20000 év valóság. Ez pedig azt jelenti, hogy a királyaik átlag 100 évig uralkodtak. Ha valóban isteni hatalommal bíró lények hozták öket létre, akkor természetesen nem hihetetlen a matuzsálemi kor.

A Gilgames-eposz

Asszurbanipálnak (Kr.e. 669-629 ), Asszíria királyának ninivei "könyvtárából" maradtak ránk azok az agyagtáblákra írt történetek, amelyek bevezetnek bennünket az ó-kori Mezopotámia mitikus-csodás világába. Kr.e. 612-ben a médek és a babiloniak romba döntötték történelmünk első ismert könyvtárát, azonban a XIX.sz. második felében ásatások során felszínre került néhány darabja. Ezen leletek közt került napvilágra 12 ék-írásos agyagtábla is, amelyből épen és teljesen megismerhetjük a Gilgames-eposz történetét , a halhatatlanságra vágyó királyfi harca, küzdelme, vívódása az örök élet után. A Gilgames-eposz teli van csodákkal, olykor istenivé vált személyekkel, de középpontjában az ember áll, a történet egyben az ember érzéseinek: örömének, büszkeségének, fájdal-mának, lelkiismereti válságának kifejezője is. A főhős, Gilgames, hősi vállalkozásai, győzelmi mámora, majd belső lelki barát a legjobb társ, a testvérré fogadott barát: (Enkidu) halála miatt mind-mind lehetőség az élet-halál kérdésének föltevésére. Az eposznak csak "kerete" a mitikus réteg (pl. Humbaba, Um-napisti), Gilgames ember volta miatt az istenek nem engedték, hogy örökké éljen: Gilgamesnek, mert ember, meg kell halnia!

Gilgames élő, létező személy volt. Körülbelül Kr.e. a XXVII. században élt, élhetett. Többször is foglalkozott személyével a történelmi hagyomány is. Százhuszonhat éves uralkodását az Uruki nép felett a sumér királylista is bizonyítja. A ninivei gyűjtemény újasszír változatban íródott, ez a legépebb műalkotás, ezt megelőzi a hettita birodalom területéről származó rengeteg akkád, hettita és hurri nyelvű Gilgames töredék, de ismerünk sumérszövegeket is, van óbabiloni változat is a történetről. A három és fél ezer sornak sajnos még csak (egy 1966-ban kiadott könyv alapján) negyven százaléka van megfejtve. Témája, jelenetei, kérdésköre hatalmas hatással volt az ókori Kelet mitológiájára, cselekvései, elhatározásai a homéroszi eposzokon kívül az ó- és újszövetségi irodalomban is föl ismerhető.

A folyóközi hitvilág legnagyobb hősét, Uruk királyát, a tudós és bölcs Gilgamest Aruru, a sors-teremtő istenasszony formálta; kétharmadrész-isten, egyharmadrész-ember, s ez arra buzdította, hogy az élet és hír örökkévalóságot keresse. Uruk népét zsarnokian, kegyetlen módon leigázta, birodalma erős bástyafalait velük építette föl, s ezért a nép lázongott, az istenek segítségét kérték. Ők hallván a nép könyörgését megteremtették Enkidut. "Te, Aruru, új hőst teremtesz - a nagy Gilgameshez hasonlt! Hadd versenyezzen ez a kettő, hogy Uruk népe megnyugodjon." Egy Istár-papnő, hogy Enkidut Gilgames ellen lázítsa, állati énjéből és környezetéből kiszabadítsa cselhez folyamodik. Igazságérzést, bosszúvágyat, becsvágyat ébreszt benne, a szerelem nagy emberi szenvedélyét oltja Enkidu szívébe. Enkidu meg akar mér-kőzni a kegyetlen zsarnokkal, ezért Urukba megy. Éjszaka mérkőznek meg egymással, egyik sem bírja legyőzni a másikat, hiába szeretné ezt Uruk népe. Gilgames álma szerint, barátságot fogadnak. Hogy magának és Uruk népének dicsőséget szerezzen, Gilgames a legdicsőbb építményének anyagát, Uruk városától távol eső cédruserdő istenfáját szeretné kivágni. Enkidut sikerül rávennie, hogy vezesse a vállalkozást. Samas isten segítségével a két hős megöli a cédruserdő óriás őrzőjét, Humbabát. Az Eufrátesz szent vizén szállítják hazájukba a kivágott cédrusokat, ami egyben haditettük diadaljelét és zsákmányát is jelentette. Uruk városában újabb kaland várja őket. Istár, Anu istent kéri: teremtsen egy hatalmas bikát, amely majd megöli Gilgamest, mert visszautasította szerelmét. A nép rémülten menekül az égi bika elől, Gilgames és Enkidu szembeszáll a fenevaddal és megölik. Enkidut riasztó álmok gyötrik ezen az éjjelen, míg Gilgames örül a győzelemnek. Álmában; öléssel végződött kalandja miatt az Istenek halálra ítélik. Felébredése után halálfélelme fokozódik, és napról napra betegebb lesz. Enkidu meghal. Így Gilgames is magára marad. Ráébred, hogy ő is halandó, ezért mindenféleképpen meg akarja tudni, hogyan lehet hallhatatlan. Az élet és halál kérdésére akar választ kapni Um-napistitől, ki a vízözön idején kapta ajándékba halhatatlanságát az istenektől. Céltudatosan halad előre csábításoknak ellenállva, meggyőző szavai segítségével könnyen veszi az útjába kerülő számos akadályt. Um-napisti válasza, Gilgames kérdésére: virrasszon hét napon, hét éjjelen át, s akkor örök életet nyerhet. Virrasztás közben elalszik, majd fürdés közben egy kígyó nyeli le az örök élet füvét, melyet hazaszeretett volna vinni népének. Megérti: a halál ellen semmit sem tehet. Kiábrándultan indul Uruk felé, de már megérkezésekor újabb tervei vannak. Hazatérése után megidézi Enkidu szellemét és a halál utáni történésekről faggatja. Megtudja, hogy aki hősként hal meg, megbecsülésben részesül; a halál után csak az semmisül meg, aki élőként sem volt méltó az életre. De a földi jócselekedetei meghozhatják a túlvilági békéjét is.

A burjánzó cselekményű és gondolatgazdag eposz Gilgamesnek, a dél-mezopotámiai Uruk város legendás királyának fantasztikus kalandjairól szól. Az isteni származású hős emberfeletti tetteket visz véghez: ő építi fel Uruk falait, majd elűzi az istennő által ültetett nyárfában rejtőző kártékony szörnyeket. Barátjával, Enkiduval legyőzi Humbabát, vagy más néven Huwawát, a szent cédruserdő rettenetes őrét, majd Ister istennő égi bikáját, akit a féltékeny istennő sértett hiúságában azért küld a hős elpusztítására, mert Gilgames visszautasítja szerelmi felkínálkozását. Egy másik történetben a király varázserejével munkára kényszeríti a város fiait, ám hatalmának varázseszközei az alvilágba hullanak, és mikor barátja, Enkidu leszáll, hogy visszahozza azokat, lenn marad a halottak között. Gilgames meghalt barátja után megy az alvilágba, de hiába szerzi meg a tenger fenekén rejtőző életgyökeret, egy kígyó elrabolja tőle. Enkidut így csak az alvilágból tudja felidézni, feltámasztania azonban nem sikerül. A barátjával folytatott beszélgetésből kiderül, milyen a holtak élete. Az alvilág nem vigasztalan, a holtak lelke a földön szerzett érdemek vagy vétkek szerint él tovább. Az egyik epizódban Gilgames őse, Um-napisti vagy Uta-naistim a halhatatlanságról, valamint a vízözönről mesél, melyet az istenek bocsátottak a bűnös földre.

A legrégibb eposzszövegben Gilgames megálmodja saját halálát és az istenek kinyilatkoztatását, melyek szerint ő lesz az alvilág ítélkező bírája.

Reád van bízva az emberiség fénye, homálya,

reád van bízva az emberiség közös-egy földje,

reád van bízva a hatalom, melynek nem lehet ellenállni,

reád van bízva az ütközet, melyből nem lehet menekülni,

reád van bízva a fegyver, melyet nem lehet félrelökni.

A Gilgames körül keletkezett legendás történetek, melyek már önmagukban is többnyelvű (sumér, akkád, asszír, hettita) kultúra termékei, korunk szinte valamennyi népének gondolkodásmódját és mitikus képzeletét megihlették. A vízözön meséje, mely itt fordul elő először, innen kerül át a zsidók bibliájába. Gilgames filozófiája, élet és halál, elmúlás és halhatatlanság örök kérdése, valamint a hősök hordozta általános emberi tartalmak - barátság, szerelem, hősiesség, belső nemesség - a mű eredeti mitikus, kultikus céljain messze túlmutatva minden kor számára élményt és tanulságot jelentenek. Gilgames a halállal, az elmúlással, a halhatatlanság örök vágyával küzdő hős, az ember évezredes alapkérdéseinek megfogalmazója és megtestesítője:

Városomban meghalnak az emberek,

összeszorul a szívem,

elmúlnak az emberek,

nehéz a szívem.

Kihajlom a falon:

a folyam vizén tetemek sodródnak,

szemem ezt látja.

S én? Ez a sors vár rám is?

Igen. Ez a sors vár rám is...

A középkori Európa - „IMÁDKOZZÁL ÉS DOLGOZZÁL!”

Különösen ajánlott a 6. osztály számára!

I. Az egyházi társadalom

- az egyház tagjait papoknak nevezzük (latin nyelv, írás, olvasás)
- a papok felett az egyház törvényei szerint ítélkeztek
- a papság két csoportja:

(1)világi papság:
a hívekkel foglalkoztak
erős rétegződés
pápa: az egyház feje
érsek: az egyháztartományok vezetője
püspök: az egyházmegye vezetője (pásztorbot, gyűrű)
kanonok: a püspök segítője, az iskolák működtetője
plébánosok: a közösségek, templomok vezetői (alsópapság)

(2)szerzetesek:
kolostorokban éltek
szigorú szabálygyűjtemény (regula)
vezetőjük az apát
kódexmásolás, térítés, tanítás, gyógyítás
bencés rend (Nursiai Szent Benedek, 529), ferences rend (Assisi Szent Ferenc, 13. század) stb.
pálosok (1329): az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend


II. Az egyház jövedelmei

az egyházszervezet működtetésére, a templomok fenntartására
állandó egyházi bevétel: tized (decima)
rendszeres adományok
az uralkodó és a földesurak gyakran birtokokat juttattak az egyháznak


III. Szent Péter utóda

a nyugati egyház élén Róma püspöke, a pápa állt:
(1)Szent Péter (Róma 1. püspöke) utóda
(2)övé a legfőbb törvényhozási jog
(3)jelvényei: hármas süveg (tiara), Szent Péter kulcsai
(4)a bíborosok testülete választja
(5)székhelye: Róma
a keleti kereszténység:
(1)központja Bizánc
(2)élén a konstantinápolyi pátriárka állt
(3)szervezete, szokásai jelentősen eltértek a nyugatitól
1054: a keleti és a nyugati egyház szakítása (nagy egyházszakadás: szkizma)
a pápaság a 13. századig Európa jelentős hatalma volt


IV. A pápaság és a császárság küzdelme

VII. Gergely pápa (1073-1085) világuralmi igényeket fogalmazott meg (1075: Dictatus Papae c. irata)
a Német-római Császárság a Frank Birodalom örökébe lépve Európa ura szeretett volna lenni
az összeütközés legfőbb oka a püspöki hivatalba való beiktatás (invesztitúra) jogának birtoklása volt
a nyílt harc az 1075-ös lateráni zsinattal kezdődött
váltakozó sikerrel, hosszan elhúzódva zajlott a küzdelem (több szakaszból állt)
végül megegyezett a két szembenálló fél


V. Szentek és eretnekek

eretnek: a hivatalos egyházi tanításokkal ellentétes nézeteket valló személy
az eretnekmozgalmak kialakulásának okai, céljai:
(1)szegény, fényűzésmenetes egyház kialakítása
(2)városi élet fellendülése (szegények)
(3)szellemi sokszínűség, kiútkeresés
a 11-13. században jelentek meg, elsősorban Itáliában és Franciaországban (katharok, valdensek stb.)
az egyház keményen fellépett az eretnekek ellen (inkvizíció)
szentek: különösen istenfélő emberek, akik sokat tettek a hit terjesztéséért, védelméért (pl. Szent Péter, Szent Ferenc, Szent Margit)
e személyeket boldoggá és/vagy szentté avatták

A középkori Európa - A falvak és lakóik

Különösen ajánlott a 6. osztály számára!

I. A gazdálkodás és annak eszközei

- földművelési mód: vad talajváltó => kétnyomásos gazdálkodás => háromnyomásos gazdálkodás
- a legfontosabb eszközök: aszimmetrikus nehézeke, borona, kasza, sarló
- a legfontosabb termesztett növény a búza volt
- elterjedt a kertművelés is (zöldség, gyümölcs)
- nagyállattartás: szarvasmarha, sertés, ló
- szügyhám, patkó és fordulóeke használata

II. A gazdálkodás színtere: az uradalom
- a 6. században jelentősen csökkent az európai népesség => munkaerőhiány

- a nagyobb birtokosok művelhető területeket engedtek át és védelmet biztosítottak a szegényebbeknek, cserébe terményjáradékot kértek
- a saját művelésben tartott részeket szolgákkal műveltették, akiknek cserébe telkeket adtak
- a 10. századi gazdálkodás színterei:

1. uradalmak

2. szabad paraszti gazdaságok

III. Szolgák, szabadok, jobbágyok
- a telekért cserébe a paraszt szolgáltatással, járadékkal tartozott a birtokosnak:

1. terményjáradék (általában kilenced)

2. munkajáradék (kétkezi vagy igás robot)

3. pénzjáradék (pl. földbér)

4. ajándék (ünnepek alkalmával)
   - az egyháznak tizedet (kezdetben terményben, később pénzben) fizettek
   - a 10. században a szolgák és a szabad származásúak közötti választóvonal elmosódott => jobbágyság kialakulása
   - a jobbágy gazdaságilag és személyében is függött urától

Mezopotámia rövid történelme

Mi az, hogy Mezopotámia?

A szó görögül folyóközt jelent. Az ókorban Mezopotámia az Eufrátesz nagy kanyarulata volt, vagyis É-Ny Irak. Ma Irak területét tekintjük Mezopotámiának. Mezopotámia az Eufrátesz és Tigris között terül el. Ennek a két folyónak az áradása határozta meg az emberek életét.
Az Eufrátesz (Purattu) 2800 km hosszú, nagy a hordalékvivő képessége (a hordalékot a középső szakaszán rakta le), csak az alsó szakasza volt hajózható, eredetileg a Tigrissel nem találkozott, az ókorban 6 főcsatornája volt. A Tigris(z) (Idiglat) 2000 km hosszú volt, áprilisban áradt, esése nagyobb és jobb az Eufráteszénál. Mezopotámia éghajlata sivatagi és sztyeppi. A csapadék eloszlása nagyon egyenlőtlen.

Sumerek

Néhány hullámban fokozatosan érkeztek kelet felől a IV. évezred második felében. A sumerek eredetéről semmit sem tudunk. Mítoszaik sem segítenek, mert önmagukat őslakosoknak tartották.
A III. évezred első felében önálló politikai egységek (városállamok jöttek létre): Uruk, Ur, Babilon, Nippur, Suruppak, Kis, Assur, Lagas, Umma. Kr. e. 3000. körül szabályozták a Tigris és Eufrátesz bizonyos szakaszait, ezzel véget ért az "özönvíz". A harmadik évezred első fele Sumer virágkora.

Akkád dinasztia

Sumer első egyesítése az akkád Sarrukín (szülei kitették, egyszerű emberek nevelték, pohárnok, Kis uralkodóját letaszítja a trónról) nevéhez fűződik. Megalapítja Agade-t. Hatalmas hadsereget hoz létre. Kr. e. 2230-ban a guti betörés vetett véget az akkád birodalomnak.

Sémi uralom

Kr. e. a III. évezredben az éghajlat egyre melegebbé, szárazabbá vált, ezzel elindult a nomád népek újabb vándorlása. A sémi amurrúk jutottak hatalomra. A szikesedés miatt a fejlődés súlypontja végérvényesen Közép-Mezopotámiába (Babilónba) helyeződött át.

Óbabiloni birodalom

Babilon ősi település volt (Jelentése: az Isten kapuja). Az Uri dinasztia idején önálló állam volt. Fokozatosan legyőzte a többi várost. Utolsó ellenfele Larsza volt. Kr. e. 1792-1750-ig uralkodott Hamurappi. A mezőgazdaságban a legfontosabb változás a föld magántulajdonba kerülése volt. Egyre nagyobbak lettek a vagyoni különbségek, az adósrabszolgaság száma rohamosan növekedett. Fellendült a kereskedelem, kereskedőtársaságok alakultak, egyre függetlenebbek lettek a királytól. Az uralkodók szabályozták bizonyos áruk árát. A társadalom: teljes jogú szabadok (király, nagybirtokos arisztokrácia, szabad parasztok, kézmuvesek, bérmunkások), nem teljes jogú szabadok (telkes katonák: havi 10 nap katonáskodás, kereskedők, akik állami vagy templomi szolgálatban álltak), rabszolgák (20-25%)

Hamurappi intézkedései (Kr.e. 18.sz.)

Hamurappi legfontosabb törekvése Dél- és Közép-Mezopotámia felvirágoztatása volt. Igyekezett minden hatalmat centralizálni. Törvényeit egy 2,25 m magas sztélére véste fel. 282 törvényt tartalmazott az oszlop. A törvények többsége ún. "igazságos ítélet", vagyis nevelő, oktató jellegű. Testi sértések büntetése: Szemet szemért, fogat fogért (lex talió - az azonos megtorlás elve). Hamurappi azt mondta, hogy királyságát az istentől kapta, vagyis Marduk isten kiválasztottja. Hamurappi halála után azonnali hanyatlás indult meg.

Kassu dinasztia (Kr. e. 17. sz.-14. sz.)

1600 és 1200 között volt a sötét kor (minimális forrás maradt ránk, válság kor). Betelepülnek a kassu népek. A 16. sz.-ban megerősödnek. Teljes nyelvi és etnikai asszimiláció (az akkádhoz).

Mitanni birodalom
Hettita birodalom (III. évezred)

Asszíria

Asszíria a Tigris mentén alakult ki. Fővárosa Assur volt (kultikus központ), Ninive (bürokratikus), Harran (katonai). Termékeny talaj (magas termésátlagok).

Új-Babiloni birodalom (629-532)
Méd-Perzsa törzsek érkeztek erre területre. Létrejött a Perzsa birodalom.

Jégbe fagyott mammut bébi

Cikkajánló:

http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=13487

Bonaparte Napóleon élete

Bonaparte Napóleon (1769 - 1821)

Francia hadvezér és államférfi, 1804-től 1815-ig Franciaország császára. [2]

Bonaparte Napóleon Napoleone di Buonaparte néven látta meg a napvilágot 1769. augusztus 15-én, a korzikai Ajaccióban. Olasz kisnemesi családból származott; életének első felét Korzikán töltötte. Apja Carlo Bonaparte ügyvéd, aki XVI. Lajos udvarában szolgált. Anyja Letizia Ramolino volt, aki fiát Rabullione-nak, vagyis kotnyelesnek nevezte. [1] [2]

1779-ben apja Franciaországba vitte, ahol néhány hónapig az autuni kollégiumba járt, majd május 15-én beíratták a Brienne-le-Château-i királyi katonai nevelőintézetbe. 1784-ben végzett, majd tüzér hadapródként folytatta tanulmányait a párizsi École Royale Militaire katonai iskolában. 1785. szeptemberében már a hadnagyi rang birtokosa lett. [1]
Napóleon 1786. januárjában lépett szolgálatba, s az 1789-es forradalom kitöréséig a valencei és az auxonnei helyőrségben szolgált. 1793. júniusában Korzikára kellett költöznie családjával, mert összetűzésbe került a nacionalista vezérrel, Pasquale-lal. [1] [2]

Napóleont megbízták a Toulont ostromló francia hadsereg tüzérségi osztagának vezetésével, s sikeres szolgálatai miatt nemsokára dandártábornokká léptették elő (1794). [2]
Napóleon Augustin Robespierre, a híres forradalmár öccsének közeli barátja lett, ami elég volt ahhoz, hogy 1794. augusztus 6-án bebörtönözzék a Chateau d'Antibesba, azonban két hét után már szabadon is engedték. [1]

1795-től Napóleon Párizsban teljesített szolgálatot, ahol a Konvent védelmére toborzott seregek élére kerülhetett. Győzelmei hírnevet, gazdagságot és Franciaország vezetőjének, Nikolas Barrasnak a támogatását hozták el neki. Megismerkedett Barras volt szeretőjével, Josephine de Beauharnais-vel, akivel 1796. március 9-én házasságra lépett. [1]

1796. március 27-én sikeres inváziót indított Olaszország ellen. Kikergette az osztrák haderőt Lombardiából, valamint legyőzte a Pápai Államok hadseregét is. [1]

1797-ben Ausztria ellen vezette seregeit; a hadjárat lezárásaként született a campo-formiói-béke: Észak-Olaszország területének nagy részét Franciaország uralma alá rendelték, a Németalfölddel és a Rajna melletti területekkel együtt. 1797-ben Napóleon Velencét is elfoglalta, majd 1797 végén az olaszországi francia területek nagy részét Cisalpinai Köztársaság néven egyesítette. [1]

Olaszországi hadjárata során Napóleon franciaországi politikai befolyása folyamatosan nőtt, így két folyóirata mellett egy harmadikat is megjelenthetett, „Le Journal de Bonaparte et des hommes vertueux” néven. [1]

Az 1797-es évi választások megnövelték a royalista párt hatalmát, ezért Napóleont támadni kezdték olaszországi fosztogatásai miatt. Napóleon parancsot is adott Pierre Augereau tábornoknak, hogy menjen Párizsba, és hajtson végre puccsot a royalisták megdöntésére. Eközben béketárgyalásokat kezdeményezett az osztrákokkal, így decemberben úgy térhetett vissza a francia fővárosba mint győzedelmes hódító és erős hatalommal bíró személy. Ekkorra már sokkal népszerűbb volt, mint a Direktórium (a végrehajtó hatalom élén álló öttagú igazgatótanács) tagjai. [1]

1798-ban egyiptomi expedíciójával – mely során Kairót is elfoglalták – szándékozott csapást mérni Angliára. A hadjáraton (1798–1801) számos tudós is jelen volt, akik 1799-ben találták meg az óegyiptomi hieroglifák megfejtésének kulcsát, a Rosette-i követ.
1799. november 9-én egy államcsínyt követően (Brumaire 18) átvette a hatalmat, s az Első Francia Köztársaság konzulja lett. 1804-ben császárrá koronázatta magát, majd katonai diktatúrát vezetett be, melyet egész Európára ki kívánt terjeszteni. Beiktatása után közigazgatási, katonai, oktatási és jogi reformok sorát hajtotta végre (Code Napoleon), melyek lényegi hatást gyakoroltak a francia társadalom fejlődésére. [1]

1800-ban Marengónál megsemmisítő csapást mért Ausztriára. 1801-ben megkötötte a luneville-i, majd 1802-ben Angliával az amiens-i békét. [2]

A béke azonban nem tartott túl sokáig, hiszen hamarosan felújította az Angliával folytatott háborút, flottaépítésbe kezdett, s komolyan foglalkozott a brit szigeteken történő partraszállás gondolatával, de az angol Nelson admirális ellenében vívott Trafalgari tengeri csatában (1805) bebizonyosodott Anglia megkérdőjelezhetetlen tengeri fölénye, ezért lemondott az invázióról. 1805-ben megtámadta az oroszokat és az osztrákokat, sorozatos győzelmeket aratva Ulmnál, Austerlitznél („Három császár csatája”), majd Friedlandnál 1807-ben, az orosz csapatokkal szemben. A poroszok 1806-ben Jénánál és Auerstadtnál szenvedtek vereséget. Az 1806-os év végén Napóleon Berlinbe is bevonult, ahol kihirdette a Német-Római császárság megszűnését, valamint az Anglia ellen irányuló kontinentális zárlatot. [1] [2]

A tilsiti béke után ő lett Európa irányítója. [1]

1809-ben, a félszigeti háborúban lerohanta Spanyolországot és Portugáliát. Az osztrákok újabb támadást indítottak Napóleon ellen Aspern-Esslingnél, azonban Wagram-nál, majd Győrnél is vereséget szenvedtek. Ekkor csatolták Dalmáciát és a Magyar Tengermelléket Franciaországhoz (1814-ig maradt így). [1]

Napóleon elvált első feleségétől, Joséphine-től (1810), hogy feleségül vehesse Mária Lujza osztrák főhercegnőt. [1]

1811-ben megszületett fia, a reményei szerinti trónörökös: II. Napóleon. [1]

1812-ben Oroszország ellen indított hadjáratot, de Borogyinónál csak óriási veszteségek árán tudott győzni. Bevonult az oroszok által felgyújtott Moszkvába, ahol hiába várta a békeajánlatot. Elég jó katona volt ahhoz, hogy visszaforduljon. Azonban a kegyetlen tél és az állandó összecsapások következtében csak seregei töredéke kelt át a zajló Berezinán. [3]

1813-ban a lipcsei „Népek csatájában”, ami több mint 1 millió ember részvételével zajlott, a koalíciós csapatok vereséget mértek Napóleonra. Az orosz hadjárat és a lipcsei vereség után a szövetséges államok 1814-ben betörtek Franciaországba, lemondásra kényszerítve Napóleont. Elba szigetére száműzték, de a következő évben visszatért, és 100 napra újra magához ragadta a hatalmat. [1]

1815. június 18-án a waterlooi csatában végső vereséget szenvedett. Az Atlanti-óceán déli részén fekvő, brit közigazgatás alatt álló Szent Ilona szigetére száműzték. Haláláig brit felügyelet alatt élt (1821. május 5.). [1]

Forrás:

[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/I._Nap%C3%B3leon
[2] Szabolcs Ottó és Závodszky Géza: Ki Kicsoda a világtörténelemben
[3] Závodszky Géza: Történelem III. (55. oldal)

A monarchia vezérkari főnöke

Franz Conrad von Hötzendorf (1852 – 1925)

Franz Conrad von Hötzendorf gróf (Franz Graf Conrad von Hötzendorf), * Penzing (Bécs), 1852. november 11. – † Bad Mergentheim (Württemberg), 1925. augusztus 25.). Osztrák katonatiszt, császári és királyi tábornagy, (k.u.k. Feldmarschall), 1906–1917 között az Osztrák–Magyar Monarchia haderejének vezérkari főnöke. 1910-től báró (Freiherr), 1918-tól gróf.

Ifjúkora, családja
Franz Conrad 1852. november 11-én született Bécs elővárosában, Penzingben. Nagyapjának, aki császári főtisztviselő volt, I. Ferenc osztrák császár adományozott nemesi (bárói) rangot, még 1816-ban. A család ekkor vette föl a „von Hötzendorf” utónevet, a nagyanyai örökölt birtokjog (Palatinátus) helyneve után.

Édesapja, id. Franz Conrad von Hötzendorf báró, nyugalmazott császári-királyi huszárezredes (Hussarenoberst) volt, aki 1793-ban született a morvaországi Klobauk-ban (ma: Klobouk u Brna, Cseh Köztársaság), részt vett a napóleoni háborúkban, majd az 1848-as forradalom idején súlyosan megsebesült, eltörte medencecsontját, emiatt nyugállományba kellett vonulnia. Édesanyja, Barbara Conrad von Hötzendorf báróné, leánykori nevén Kübler, 1825-ben született, bécsi művészcsalád leányaként. A szülők házassága boldognak bizonyult, habár a feleség sokkal fiatalabb volt uránál. 1854-ben leányuk született, Barbara bárókisasszony, Franz húga.

Az elsőszülött Franz gyermekkorát szüleivel töltötte Bécsben. Előbb magántanárok oktatták három évig, majd nyilvános iskolába iratták. Anyja műszaki pályára szánta, de apja ragaszkodott ahhoz, hogy fia katonai pályára lépjen. Franz 1863-ban, tizenegy évesen sikeres felvételi vizsgát tett a hainburgi hadapródiskolába.
Nagyon fiatalon lett kadét, kiváló katonai adottságaira hamarosan felfigyeltek. Gyorsan emelkedett a ranglétrán. Miután apja 1878-ban elhunyt, Franz örökölte a bárói címet. Tanulmányait édesanyja és húga támogatták.

Katonai karrierje
1863–1867-ig a hainburgi hadapródiskola, majd 1867–1871-ig a bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémia hallgatója volt, ezt kiváló eredménnyel elvégezte, és alhadnagyi rangban a St. Pölten-i 11. tábori vadászzászlóaljhoz (Feldjägerbatallion) került. 1874-től a Hadiiskolára(Kriegsschule) küldték, ezt kimagasló minősítéssel végezte el. 1876-ban hadnagyi rangban a kassai 6. lovassági dandár törzskarához osztották be. 1877-ben főhadnaggyá léptették elő.
1978–79-ben a 4. gyaloghadosztályban részt vett Bosznia és Hercegovina elfoglalását eredményező hadjáratban (az „okkupációban”). Századossá léptették elő. Részt vett az 1882-es dél-dalmáciai felkelések leverésében is.
1883-ban Galíciában szolgált, mint a lembergi (ma: Lvov, Ukrajna) gyaloghadosztály (Truppendivision) törzskarának főnöke, itt megismerkedhetett az Oroszországgal vívandó jövendő háború színterével.
1887-ben vezérkari őrnaggyá léptették elő. 1888–1892 a Hadiiskolán (Kriegsschule) tanított taktikai ismereteket. Szakkönyvet is írt a taktikáról („Zum Studium der Taktik”).
1890-ben vezérkari ezredessé léptették elő. 1892-ben csapatszolgálatra osztották be az olmützi 93. gyalogezredhez (ma: Olomouc, Cseh Köztársaság). 1895-ben kinevezték a troppaui 1. gyalogezred parancsnokává (ma: Opava, Cseh Köztársaság). 1895–1899 között Conrad az 1. Kaiser gyalogezred parancsnokaként ténykedett Krakkóban.

1899-ben kinevezték az 55. trieszti gyalogdandár parancsnokává, itt 1901-ben tábornoki (vezérőrnagyi) rangot kapott. 1903-ban altábornaggyá (Feldmarschalleutnant) léptették elő, és a bozeni (ma: Bolzano, Dél-Tirol, Olaszország) 8. gyaloghadosztály parancsnokává nevezték ki, e beosztásban szolgált 1906-ig, vezérkari főnökké való kinevezéséig.
A Tirolban települt hadosztály parancsnokaként Conrad elsősorban az Olaszország elleni háborúra készült. Hevesen pártolta az Olaszország és Szerbia elleni preventív (megelőző) háborút, azzal a szándékkal, hogy kivezesse a dunai monarchiát abból az alárendelt szerepből, amelybe az európai hatalmak politikai és hatalmi játszmáinak következtében került.
Bár Conrad altábornagy 1905-re már igen magas parancsnoki beosztást ért el az osztrák-magyar hadseregben, pályája további alakulását döntően befolyásolta, hogy Ferenc Ferdinánd főherceg trónörökös felfigyelt parancsnoki ténykedésére, egy Dél-Tirolban szervezett hadgyakorlat alkalmával. Conrad tábornokot a hadseregben úgy ismerték, mint operatív módon gondolkodó parancsnokot. Modern harci kiképzési módszereket alkalmazott, az éles körülményekhez hasonló körülmények között. A trónörökös, aki Conradhoz hasonlóan, erőssé és ütőképessé akarta fejleszteni a hadsereget, rábeszélte nagybátyját, Ferenc József császárt, hogy bocsássa el a császári és királyi haderő vezérkari főnökét, Friedrich von Beck-Rzikowsky grófot, és helyére Franz Conrad von Hötzendorfot nevezze ki. Ez a kinevezés 1906. november 18-án meg is történt.

Házasságai, gyermekei
1886-ban Franz Conrad feleségül vette Wilhemine le Beau-t, aki 1905-ben hunyt el, amikor Franz Conrad innsbruckban egy gyaloghadosztályt parancsnokolt. Házasságukból négy fiú született. Kurt, a legidősebb, 1918 januárjában halt meg Davosban (Svájc) halt meg, túlerőltetés miatt, amelyet a romániai hadjáratban szenvedett el. Második fia megsebesült Przemysl védelmében. Harmadik fia, Herbert harcban esett el az orosz fronton, Rava-Ruszkánál.
A megözvegyült Franz Conrad 1915-ben, gyermekei ellenkezését figyelmen kívül hagyva, feleségül vett egy olasz nőt, Virginia von Reininghaus-t. Gina egy gráci iparmágnás felesége volt. Franz Conrad először egy hivatalos út alkalmával Triesztben találkozott vele, később viszontlátta őt Bécsben is. Beleszeretett az asszonyba. Gina házasságának felbontása a katolikus Osztrák-Magyar Monarchiában súlyos akadályokba ütközött. Még az idős Ferenc József császárnak is foglalkoznia kellett ezzel a problémával. Franz Conrad áttérhetett volna református vallásra, de mint ateista és szabadgondolkodó elutasította ezt a lehetőséget. Felvehette volna a magyar állampolgárságot is, ahogy sok osztrák tiszt megtette, mert a magyarországi házasságjog egyszerűbb volt az osztráknál. Franz Conrad ezt is visszautasította. Végül az megoldás született, hogy Ginát egy magyar főtiszt, Szigetvári Kárász Ernő (Ernst Karasz von Szigetvar) altábornagy fogadta örökbe, hogy Reininghaus-né asszony a magyar törvények hatálya alá kerüljön.

Conrad második házasságát általános elutasítás fogadta. A házaspár az AOK (Armee-Oberkommando, Haderő-Főparancsnokság) székhelyén, a sziléziai Teschen-ben lakott (ma: Cieszyn és Český Těšín, a lengyel-cseh határon),. Izabella főhercegné, Frigyes főhercegnek, a hadsereg főparancsnokának felesége egyszerűen keresztülnézett Conrad feleségén. Falkenhayn tábornok, a német császári hadsereg vezérkari főnöke, Conrad kollégája rosszindulatú, gúnyos megjegyzéseket tett a telefonba az AOK-hoz beosztott August von Cramon német vezérőrnagynak az 55 éves „ifjú vőlegényről”. Zita császárné úgy nyilatkozott, hogy ő nem ismer semmiféle von Conrad bárónét, csak Frau Reininghaus asszonyt.

A Monarchia vezérkari főnökeként
Conrad politikai nézetei erősen konzervatívak voltak. Bizalmatlanul tekintett Szerbia és Olaszország terjeszkedési szándékaira, és preventív háború megindítását sürgette mindkét ország ellen. Olaszország irányában tett dühödten agresszív megnyilvánulásai súlyos ellentétben álltak a külügyminiszter, Ährenthal gróf politikájával. Amikor a császári és királyi hadsereg az olasz határ közelében végzett hadgyakorlatokat, Conrad sürgette az idős császárt, hogy indítson preventív háborút Ausztria ősi ellensége („Erzfeind”), Olaszország ellen. A kortársak feljegyezték, hogy Ferenc József császár azt mondta Conradnak: „Ausztria még sohasem kezdett háborút”. Conrad erre ezt válaszolta: „Sajnos nem, Felség”. 1911-ben Conradot átmenetileg le is váltották a vezérkari főnökségről. 1912. december 12-én azonban, a balkáni politikai zűrzavar és a Balkán-háborúk nehézségei miatt Ferenc József ismét kinevezte őt a teljes haderő vezérkari főnökévé.
Conrad ebben a pozícióban a Monarchia egyik legnagyobb hatalmú személyisége lett, és maradt egészen elmozdításáig, 1917-ig. Fáradhatatlanul dolgozott a hadsereg erősítésén, felszerelésének és szervezetének modernizálásán. Egyfajta szociáldarwinista világnézetet vallott, elkerülhetetlennek tartotta a germán és a szláv civilizációk összecsapását.
Nagyon zavarta őt a magyar elit hatalma a Monarchia vezetésében, törekedett ennek gyengítésére, mert a német népelem dominanciáját tartotta kívánatosnak a birodalomban (hasonlóan Ferenc Ferdinánd trónörökös nézeteihez). Conrad szerint a magyarok különállása és befolyása gyengítette az összbirodalmat. Legnagyobb ambíciója a Szerbia elleni preventív háború volt. Szerbia megszállásával és a Birodalomhoz csatolásával egyszerre két célt akart elérni: egyfelől kikapcsolni az Oroszország által támogatott szerb nacionalista fenyegetést, másfelől a birodalmon belül meggyengíteni a magyarok hatalmát, a megnövelt szláv népesség révén. Conrad von Hötzendorf a Szerbia ellei preventív háborút először 1906-ban javasolta a császárnak, azután 1908–9-ben, 1912-13-ban, majd 1913 októberében, 1914 májusában. 1913. január 1-je és 1914. január 1-je között huszonöt alkalommal indítványozta a szerb háborút (Hew Strachan feljegyzése nyomán). Conrad két haditervet dolgozott ki egy esetleges keleti háború esetére: Ha az Orosz Birodalom semleges marad, a Monarchia fő erői Szerbia ellen nyomulnak, de ha Oroszország belép a háborúba, a Monarchia erre a frontra összpontosítja erőit.

Az I. világháborúban
Amikor Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét 1914. június 28-án Szarajevóban egy szerb nacionalista merénylő meggyilkolta, Conrad von Hötzendorf erőteljesen követelte a preventív (megelőző) háború megindítását a merénylet fő támogatója, a Szerb Királyság ellen. A július 28-i hadüzenetet követően a császári és királyi haderőt Szerbia elleni támadáshoz vonultatta fel. Amikor azonban Oroszország is belépett a háborúba, a Monarchia csapatainak nagy részét Galíciába kellett áthelyeznie, az orosz támadás kivédésére.
Ennek következtében Conrad terve, Szerbia azonnali lerohanása kudarcot vallott, az ellenséges déli szomszédot csak 1915 végére, német segítséggel sikerült véglegesen legyűrni.
1914-ben az orosz fronton a Monarchia offenzíváit sorra visszaverték. Conrad kiváló stratégiát alkalmazott, de az osztrák-magyar haderő nagysága elégtelen volt Oroszország legyőzéséhez. Az orosz hadsereg erejét jelentősen alábecsülték, nem utolsósorban az áruló Redl ezredes tevékenysége következtében. A Monarchia haderejét, már a háború első évében is csak az erőteljes német támogatás mentette meg az összeomlástól. 1914 decemberében a Limanowa–Łapanow-i csatában sikerült megállítani az orosz gőzhengert.
1915 szeptemberében a központi hatalmak sikeres Gorlice-Tarnów-i áttörése, amelyet Conrad stratégiai tervei szerint, a németekkel közösen hajtottak végre, az orosz front teljes összeomlását hozta. Egyes kutatók szerint ez a katonai győzelem hosszabb távon – más tényezők mellett – jelentősen hozzájárult a cárizmus rendszerének 1917-es összeomlásához. A Conrad tervei alapján ténykedő császári és királyi haderőnek, a német csapatok segítségével 1915 végére sikerült Galíciát visszafoglalni, az olasz frontot stabilizálni, Szerbiát, Montenegrót megszállni. Ugyancsak német segítséggel sikerült az 1916-ban a Monarchia ellen háborúba lépő Romániát legyőzni, és teljes területét elfoglalni. A támogatás fejében azonban a Monarchia hadseregének vezetése fokozatosan elveszítette önállóságát és a német vezérkar irányítása alá került.
Conradot 1915-ben vezérezredessé (Generaloberst), 1916-ban tábornaggyá (Feldmarschall) léptették elő.

Az Isonzó-hadsereg 1916-ös sikeres védelmi harcai és ellenoffenzívái (lásd: Isonzói csaták) közel hozták a sikert, de az orosz fronton fenyegető támadás miatt Conradnak csapatokat kellett elvonnia, a győzelem esélye ismét elveszett. A Ferenc József halála után, 1916. november 21-én új uralkodó, I. Károly császár (IV. Károly király) lépett trónra, aki fő céljának a háborúból való kikeveredést tartotta, és titkos tárgyalásokat kezdeményezett az antanttal egy különbéke érdekében. Conrad agresszivitása ezzel éles ellentétben állt. A katonai és politikai nézeteltérés súlyos személyi ellentéthez vezetett. Conradot Frigyes főherceg, hadsereg-főparancsnok névleges alárendeltségébe helyezték.
1917. március 1-jén a császár leváltotta őt a vezérkari főnöki tisztségről, bár kitüntette a Mária Terézia Katonai Érdemrenddel. Utódja Arz Artúr von Straussenburg báró, gyalogsági tábornok lett, aki 1916-ban az I. hadsereg parancsnokaként Erdély sikeres védelmét irányította a betörő románokkal szemben. Conrad tábornagy átvette a délnyugati front parancsnokságát, és az olaszok ellen harcoló tiroli hadseregcsoportot (Heeresgruppe) irányította 1918 nyaráig. 1918-ban grófi rangra emelték, és a császári testőrség parancsnokává nevezték ki. De ez már katonai karrierjének végét jelentette. 1918 júliusában lemondott tisztségéről.

Visszavonulása, utolsó évei
A háború után Conrad visszavonult. Családi élete boldog volt, katonai hivatásában kevésbé. Az igen tehetséges katonát nem kísérte a hadiszerencse. Kudarcainak fő oka az volt, hogy mindig kíméletlen katonai megoldásokra törekedett, figyelmen kívül hagyva az emberi tényezőket és a világháborút megelőző politikai realitásokat. Az elvesztett háborúval együtt széthullott az Osztrák–Magyar Monarchia, összeomlott saját világa is.
Innsbruckban telepedett le, és saját erejéből kívánta magát fenntartani. Több kiadó is ösztökélte, hogy írja le az eseményeket, ahogy ő maga látta. Elkezdte megírni emlékiratait. 1921–25 között megjelent a „Szolgálati időm” („Aus meiner Dienstzeit 1906–18”) első 5 kötete az 1905–1914 közötti évekről. 1925-ben kiadták a „Pályám kezdete” („Mein Anfang 1878–82”) c. művét is. A „Szolgálati időm” további köteteit azonban már nem tudta befejezni. 1924-ben súlyosan megbetegedett, epehólyag-gyulladást és sárgaságot kapott. A felső-ausztriai Steyr kórházában, majd a baden-württembergi Bad Mergentheim gyógyfürdőiben kezelték. Itt halt meg 1925. augusztus 25-én.

Politikai, katonai működésének értékelése
Conrad tevékenységét szociáldarwinista gondolkodásmódja határozta meg. Eszerint a világban mindent a túlélésért folytatott harc határoz meg, az egyének sorsa nem számít, egész nemzetek küzdenek egymással a puszta létezésükért, létezásük célja a verseny, a harc az erőforrások birtoklásáért. Ez a „darwinisztikus” felfogás imperialista beállítottságot eredményezett. Conrad harciasan képviselte azt a nézetet, hogy a gyengéknek az erősebbek általi elnyomása, alávetése a természet rendje szerint való. Szerbia, Montenegró és egész Lengyelország tervezett bekebelezése (annexiója) révén az addig zárt nemzetállami területükön élő népek az Osztrák-Magyar Monarchián keretein belülre kerültek volna. Nemzeti törekvéseiket a Birodalom által engedélyezett kereteken és lehetőségen belül kellett volna megvalósítaniuk. Conrad magasan szárnyaló tervei azonban nem álltak összhangban a rendelkezésre álló eszközökkel. Monarchia katonai ereje sohasem volt elegendő Conrad messzenéző balkáni terveinek kierőszakolásához. Imperialista gondolkodásmódja következtében Conradot ugyanazon az úton haladt, amelyet Metternich kancellár már 100 évvel korábban kijelölt.
Conrad számára is csak az államrezon (azaz a birodalmi érdek) volt az egyedüli mértékadó szempont, a birodalom nemzeteinek saját akarata nem volt az. Conrad, akárcsak Metternich, nem társadalmi, gazdasági vagy gyarmati problémákat akart megoldani, a terjeszkedéssel egyedül az állam hatalmát akarta tovább erősíteni.
Conrad, sok kortársához hasonlóan nem fogta fel, hogy más országok bekebelezése, az érintett népek akarata ellenére, éppen akkor, amikor a korszellem a nemzeti önrendelkezésről szólt, nem erősíti, hanem éppen ellenkezőleg, gyengíti a birodalmi államhatalmat. Teljes mértékben Ausztria-központú gondolkodása miatt nem mérhette fel a nemzeti függetlenségükért küzdő, szélsőségesen nacionalista balkáni népekben ébredő ellenszenv következményeit. Conrad von Hötzendorf gyakran javasolt nagyszabású haditerveket, melyeknek megvalósítása irreális lett volna. Gyakran hagyta figyelmen kívül a terep és az időjárás okozta gyakorlati nehézségeket. Az általa felvázolt haditervek sokszor alábecsülték az ellenség erejét, így például a szerb haderő sokkal hatékonyabban működött, mint amire Conrad számított. Figyelemre méltó, hogy az olasz fronton végrehajtott offenzívái kevés eredményt hoztak, hatalmas saját emberveszteségek mellett. E tévedések következményei az első háborús évben katasztrofálisan meggyengítették az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének ütőképességét. Ausztria-Magyarország hadi sikereinek nagy részét csak masszív német támogatással tudta elérni, ami a saját hadvezetést egyre növekvő mértékben kiszolgáltatta és alárendelte a német vezrékarnak.
Másfelől még brit történészek egy része (így pl. Cyril Falls) úgy látja, hogy Conrad von Hötzendorf tábornagy az I. világháború legjobb stratégájának tekinthető. Kiváló haditerveket dolgozott ki, a keleti front legtöbb sikeres német offenzívájának tervét Hötzendorf dolgozta ki. Sok kutató Franz Conrad von Hötzendorfot a katonai tervezés igazi katonai géniuszának tekinti.